Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

ban egész csomó újítás! Először ís feltűnő, hogy a rendek az ország, nem pedig a fejedelem jövedelméről beszélnek. Nem valószínű, hogy ez alatt csupán a rendi megajánlástól függő jövedelmet értik, a fejedelmi felségjogon elvezettet pedig hallgatással mellőzik. Hiszen a múltban e kétféle eredetű jövedelmek a fejedelem magánvagyonával együtt mindig közös igazgatás alá tartoztak. Jogosultabbnak látszik az a feltevés, hogy a rendek, felhasználva azt a körülményt, hogy az új fejedelemnek jelentékeny családi vagyona nem volt, tobábbá számítva éppen ebből, valamint a zavaros viszonyokból következőleg Rédey engedékenységére, a fejedelmi jövedelmeket egyszerűen átminősítették országos jövedelmekké, hogy ezáltal igazgatásukba beleszólhassanak. Csak ilyen alapon kívánhatták ugyanis : 1. hogy a kincstartó főrend legyen ; 2. hogy a fejedelem és az ország közösen alkalmazza, amit úgy értelmeztek, hogy a tanács jóváhagyásával a fejedelem nevezze ki, az országgyűlés pedig megerősítse ; 3. hogy működését a fejedelem és a tanács irányítsa. Korábban, még II. Rákóczi Györggyel szemben, is nem is szólva atyjáról Vagy Bethlenről, mindez lehetetlen lett volna. A jövedelmek kezelése és felhasználása a fejedelem legszemélyesebb jogai közé tartozott. Magyarországon is csak Bocskay korában gondolt a rendiség arra, hogy a királyt ezen a téren korlátozza, korábban és későbben csak az adóigazgatásban, tehát a rendi megajánlástól függő rendkívüli jövedelem kezelésében találkoztunk rendi befolyással. Erdély rendjei most egyszerre akarták pótolni mindazt, amit államkormányzatra képes rendi hivatalszervezet felépítése terén korábban mulasztottak. Vád azonban ezért nem érheti őket, hiszen az ilyen hivatalszervezetet nyugaton is, Magyarországon is, nem a rendek, hanem a fejedelmi hatalom építette fel. Mulasztás legfeljebb annyiban terheli őket, hogy a fejedelmeket nem ösztökélték a megfelelő fejedelmi szervek korszerű átalakítására. Túlságosan is engedékenyek voltak a fejedelmekkel szemben, úgyhogy azok megelégedtek a középkori jellegű hivatalokkal, tanáccsal és~kincstartósággal. Ezek a szervek tehetséges fejedelmek mellett az újkori követelményeknek is jól megfeleltek, gyenge uralkodók alatt azonban csődöt mondottak. Az újkori testületi hivatalok legnagyobb előnye a középkori hatóságokkal szemben éppen az volt, hogy a kormányzatot az uralkodó személyétől függetlenítették. Ilyen kormányszervekre lett volna ekkor Erdélynek szüksége, amelyek átsegítették volna az erélytelen és tehetségtelen fejedelmek korszakán, mint ahogyan a Habsburgok országaiban nem bomlott fel a rend akkor sem, ha gyenge uralkodó került a trónra. Az erdélyi rendek azonban ekkor sem a személyes jellegű fejedelmi kormányszervek: a tanács és a kincstartóság átszervezésével próbálkoztak, hanem elegendőnek tartották, ha kísérletet tesznek ezeknek a jellegzetes fejedelmi hatóságoknak rendi befolyás alá vonására. Ez a kísérlet sikertelenségre lett volna kárhoztatva még akkor is, ha nem az erdélyi rendiség próbálkozik meg vele, amely mindenkori urával szemben mindig túlságosan engedékenynek bizonyult. Rédey megválasztása után még negyedév sem telt el, máris visszafogadták II. Rákóczi Györgyöt, aki közben sereget gyűjtött és híveket toborzott magának. Rédey ünnepélyesen fogadta a visszatérő fejedelmet, s mint tanácsúr, letette előtte a hűségesküt.