Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
kamarákkal a rendi kincstartóságot állították szembe, hanem a kincstartói állást egyszerűen a maguk számára sajátították ki, s a fejedelmet magakadályozták abban, amit Magyarországon ők maguk szerettek volna elérni, hogy t. i. magánjövedelmeit az országosaktól különválasztva kezeltesse. Azzal, hogy a kétféle eredetű jövedelmek egységes kezeléséről vallott fejedelmi princípiumot az erdélyi rendek is a magukévá tették, tulajdonképen a fejedelmi hatalom fegyvertárát erősítették a rendi dualizmus küzdelmeiben. Mert amikor e küzdelem hullámzásában hullámhegyről — ahol Brandenburgi Katalin alatt voltak — ismét völgybe siklottak alá, a fejedelem egyszerűen hivatkozhatott, a kincstartóságról hozott országgyűlési határozatokra és e végzéseket a tisztán fejedelmi kincstartókra vonatkoztathatta. A rendi befolyás érvényesülésének kora még egy évig sem tartott Erdélyben. Tiszta rendi befolyásról azonban még ez alatt a rövid idő alatt sem beszélhetünk, hiszen voltaképen csak arról volt szó, hogy a kormányzó, Bethlen István, formailag a rendekre, a tanácsra és az országgyűlésre támaszkodva intézte az ország ügyeit az uralkodásra gyengének bizonyult fejedelemasszonnyal szemben. Brandenburgi Katalin nemsokára beleunt a fejedelmi dicsőségbe, 1630 szeptemberében lemondott. De a kormányzó sem volt alkalmas ember az uralomra, amelyre egyébként nem is vágyott. Maga csodálkozott rajta legjobban, amikor a fejedelemválasztásnál a sajátján kívül minden szavazat rája esett. Kéthavi uralkodás után ő is lemondott, utódául Rákóczi Györgyöt ajánlva, akit azután 1630 december 1-én meg is választottak. 1 ) Betlhen István elhatározásában józan önismeret és az a ritka áldozatkészség érvényesült, amely az egyéni érdeket az ország javának alá tudja rendelni. A rendek szívesebben látták volna a fejedelmi székben Bethlent, akitől remélték, hogy a fejedelemasszonnyal szemben hirdetett rendi színezetű elveket a trónra kerülve sem fogja megtagadni. A Partium gazdag birtokosával szemben viszont minden rendi érvényesülési szándék eleve reménytelennek látszott. Erdély érdeke azonban azt kívánta, — s Bethlen István nagy érdeme, hogy ezt felismerte — hogy erőskezű fejedelme legyen, aki az európai politikai helyzetet török és német viszonylatban egyaránt országa javára tudja kihasználni. I. Rákóczi György személyében ilyen férfiú került a fejedelmi székbe. I. Rákóczi György. Amennyire tisztázta a történetírás I. Rákóczi György uralkodásának külpolitikai vonatkozásait, annyira figyelmen kívül hagyta a belső kormányzat kérdését. Pedig nyilvánvaló, hogy külpolitikai sikereit nem utolsó sorban országa belső rendezettségének köszönhette. Uralkodásának megvizsgálása ebből a szempontból még a jövő feladatai közé tartozik. Talán nem tévedünk,, ha feltételezzük, hogy kormányzása hasonló volt Bethlen Gáboréhoz. Hatalma elsősorban családi birtokain alapult, ezeknek gondos művelésére igen nagy súlyt helyezett, s jelentékenyen gyarapítva hagyta őket fiára és utódára.. A fejedelmi jövedelmeket ő is együtt kezeltette családi birtokainak hasznával, valószínűleg a familiárisai közül választott kincstartó révén. Magánvagyonának, továbbá erélyes és eredményes kormányzásának köszönhette, hogy a rendektől mégkevésbbé függött, mint elődei vagy utódai közül bárki. A rendek !) E. O. E. IX. k. 50—51., 57—58. 1.
