Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
a választott tisztviselőket pedig erősítse meg, még a szász városokban is, kivéve Nagyszebeni, amely példás hűségéért ezt a jutalmat kapja. 1 ) Ez a javaslat lényegében az erdélyi alkotmány felfüggesztését jelentette, körülbelül azt, amire Magyarországon 70 évvel később, Ampringen kormányzósága idején került sor. A biztosok nyiltan megmondották, hogy ezentúl ne tartsanak országgyűléseket, hanem rendeletekkel igazgassák az országot. Erdélyt éppen olyan tartománynak, provinciának vélték, mint a Habsburg-ház többi örökös tartományát, élére ugyanolyan regiment, tartományi kormányt szántak, mint amilyen azokban kormányozott. A vezető szerepet e tanácsban a német és szász tanácsosoknak szánták, az erdélyi magyarok és székelyek közül csak olyanokat alkalmaztak volna, akinek hűségében megbízhattak, mint amilyen pl. a kancellárnak kiszemelt Sennyey Pongrác volt. De kénytelenek voltak elismerni, hogy ilyen férfit csak nagyon keveset ismernek Erdélyben. Erdély rendéi talán érezték a veszedelmet, amely országuk alkotmányát fenyegette. Erre mutat az a felterjesztésük, amelyet 1603 februárjában intéztek az uralkodóhoz. Arra kérték Rudolfot, hogy öccsét, Miksa főherceget nevezze ki Erdély kormányzójává, ha pedig ez nem lehetséges akkor Basta Györgyöt. Különösen hangzik az erdélyi rendek ajkáról, amikor Bastát, mint igazságos és dicséretet érdemlő kormányzót ajánlották, tény azonban, hogy országuk önkormányzatát. Basta részéről kisebb veszedelem fenyegette, mint a tervezett régimen felállítása által, amit a főkapitány nem helyeselt. Az országgyűlés mint harmadik lehetőséget kérte, hogy a király, elődei példájára, magyar kormányzót nevezzen ki, 2 ) érezve, hogy ezt remélheti a legkevésbbé. A prágai udvar először Basta mellett döntött. Kormányzóvá nevezték ki, főfeladatául a hadügyet jelölve ki, polgári biztosul pedig Kraussenegh Pált küldték le melléje, majd amikor ez visszatért Prágába, Hoffmann György és Sennyey Pongrác voltak segítségére a kormányzásban. 3 ) Ezt a megoldást azonban csak ideiglenesnek szánták, közben megtették az előkészületeket Molart és Burghausen javaslatának megvalósítására. Basta 1604 áprilisában hagyta el Erdélyt, helyettesítésével ideiglenesen Capreolo Tamást bízta meg, akit azután az új kormány tanács váltott fel. Rudolf biztosainak kormánytanácsa. Ennek a különben rövidéletű kormánytanácsnak szervezetét és működését egyelőre még homály borítja, amelynek eloszlatása a részletkutatás feladata lesz. Valószínű, hogy Molart és Burghausen javaslata alapján szervezték, amit bizonyít, hogy tagjai között német és magyar tanácsosokat találunk. Elére azonban nem állítottak kormányzót, ezt az állást betöltetlenül hagyták. A vezető szerepet három német tanácsos játszotta: Kraussenegh Pál, Hoffmann György és Imhoff Károly, akik közül az első kettő már Basta kormányzósága alatt is szerepelt. Tagja maradt a kormánynak Capreolo is, aki valószínűleg a katonai ügyeket intézte. A magyarokat Sennyey Pongrác és Mindszenthy Benedek, a szászokat pedig a nagyszebeni *) A tanulságos jelentést, amelynek szerzői Erdély elnémetesítését is célul tűzték ki, 1. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, IV. Bd. 2. Heft. Hermannstadt, 1850. 2 ) E. O. E. V. k. 221. 1. 8 ) E. O. E. V. k. 57., 62. 1.
