Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
fontos szerepet játszott, mert a Barát széles hatáskörének megfelelően a külügyi és belügyi kormányzat minden ágának írásbeli munkáját végezte. Izabellának nem volt külön irodája, a királyné nevében kiállított okleveleket is a helytartói kancellária tisztviselői fogalmazták és tisztázták, pecsételték meg és tartották nyilván. Annak nincs nyoma, hogy a helytartói kancelláriát külön kancellár vezette volna, Fráter György ezt a feladatot is a maga számára tartotta fenn. Csodálatos munkabírását bizonyítja, hogy titkárjáról sem tudunk, csak ítélőmestereit ismerjük, akik a kancelláriai írnokok főnökei voltak és a bíráskodásban is résztvettek. I. Ferdinánd hatévi interregnuma alatt a helyzet nem változott, vajdái átvették a helytartói kancelláriát, de nem gondoltak arra, hogy átszervezzék vagy továbbfejlesszék. Erre csak János Zsigmond visszahívása után került sor. Hogy az erdélyi kancellári állás, valamint a fejedelmi kancellária megszervezése kinek a nevéhez fűződik, nem tudjuk. A rendek már 1550-ben kérték Izabellát, hogy nevezzen ki kancellárt, ezt a kívánságot azonban valószínűleg a Barát ellenkezése hiúsította meg. 1 ) 1556-ban, amikor János 2sigmond és Izabella Lengyelországból visszatértek, Csáky Mihály volt bizalmi emberük, korábban gyulafehérvári kanokok, majd Izabella titkára és János Zsigmond nevelője, aki urait Lengyelországba is elkísérte és csak velük együtt lépte át újra Erdély határait. Valószínű, hogy a kancelláriai reform elsősorban Csáky személyes műve, így teremtette meg tényleges befolyásának közjogi alapját és keretét. Egyéni kezdeményezését a helyi és időbeli viszonyok is támogatták, az önálló fejedelemségnek, illetve János Zsigmond királyságának feltétlenül szüksége volt egy olyan szervre, amely nemcsak az uralkodással kapcsolatos írásbeli munkát szakszerűen elvégzi, hanem könnyít a kormányzás gondjain is. Az írásbeliség fokozatos terjedésének hatását az erdélyi kancellária felállításánál is fontos tényezőnek kell minősítenünk, annál is inkább, mivel a protestantizmus erdélyi térfoglalása a két katolikus hiteleshelynek, a gyulafehérvári káptalannak és a kolozsmonostori konventnek világi, azaz fejedelmi igazgatás alá helyezését eredményezte, ami azzal a következménnyel járt, hogy korábbi szerepüknek egy részét a fejedelmi kancellária vette át. Ennek a kancelláriának élén feltehetőleg már 1556-tól kezdve Csáky Mihály állott s a fő- vagy titkos kancellári, továbbá a tanácsosi címet viselte (summus cancellarius et consiliarius, secretarius cancellarius et consiliarius), röviden pedig csak kancellárnak nevezte magát. Az a szerep, amelyet Erdély államéletében János Zsigmond uralkodása alatt betöltött, a helyi viszonyokhoz arányítva semmiben sem maradt a Mohács előtti magyar főés titkos kancellárok államkormányzati tevékenysége mögött. Nyilvánvaló, hogy Csáky mintául a magyar királyi kancelláriát vette, amikor a vajdai kancelláriából az erdélyi fejedelemség első s mondhatjuk: egyetlen XVI. és XVII. századbeli kormányszervét megalkotta. Ezt nemcsak a kancellár címe mutatja, hanem a kancelláriának két részre osztása is, 1556-tól kezdve ugyanis külön kancellária intézte az igazságszolgáltatással kapcsolatos és külön az államkormányzat többi ágával járó írásbeli munkát. Az előbbit kisebb (cancellaria minor),, az utóbbit pedig nagyobb kancelláriának (cancellaria maior) nevezték. Mohács előtt, miként láttuk, a magyar királyok kancelláriája is két részre oszlott, mégpedig ugyanilyen hatásköri megx ) E. O. E. I. k. 304. I.
