Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

királyának, de Budát és vele a dunántúli és duna-tiszaközi területeket a maga birtokába vette. János Zsigmond királyságának súlypontja így áttolódott Erdélyre. A tiszántúli és felsőmagyarországi megyék közül azok hódoltak neki, amelyeknek urait a fegyverek hatalma, vagy egyéni érdekük pártjára vonta. így kezdődött Erdély és a későbbi Partium kormányzati kapcsolata, ekkor még a magyar királyság, nem pedig külön erdélyi fejedelemség keretében. A gyalui egyezmény. Fráter György, aki János Zsigmond udvarában a hatalmat gyakorolta, nem gondolt önálló erdélyi fejedelemségre, ennek a gondolatnak később sem lett híve. Érdekes ellentét, amely a történetet alkotó erők sokféleségét és bonyolult működését bizonyítja, hogy az Önálló Erdély alapjait területileg is, de főleg az uralkodói hatalom megszervezésével, mégis ő vetette meg. A nagy egyéniségek magányos utait járó Barát, akit nemcsak kortársai ismertek félre, hanem a legújabb időkig az utókor sem tudott megérteni, élete tragikus végéig azon fáradozott, hogy Magyarország egységét helyreállítsa. János király halála után azt remélte, hogy ezt a célt a török támogatásával és János Zsigmond királyságával érheti el. A török segítség értékéből azonban hamarosan kiábrándult, s mindjárt Buda elvesztése után felvette a tárgyalás fonalát Ferdinánddal. Ez a tárgyalás már 1541. dec. 29-én az ú. n. gyalui egyezményre vezetett, amelyben Fráter György bizonyos kárpótlás fejében Izabellát és János Zsigmondot Ferdinánd javára lemondatta. A szerződés végrehajtására azonban nem került sor. A német birodalom nagy hadi vállalkozása, amelynek célja a török megtörése és Buda visszafoglalása volt, 1542. október elején csúfos kudarccal végződött. Ez a kudarc meggyőzte Fráter Györgyöt, hogy Ferdinándnak egyelőre nincs olyan ereje, amivel, ha megkapná Erdélyt és a keleti magyar megyéket, a törökkel szemben azokat meg is tudná tartani. Csak egy lehetőség maradt tehát: biztosítva a török jóindulatát és Erdélyre támaszkodva megszervezni János Zsigmond királyságát. A szervezés munkájához bölcs előrelátással már korábban hozzáfogott. Lippáról, ahol Izabella udvara Budáról eltanácsolva szállást ütött, 1542 tavaszán bement Erdélybe, rávette az erdélyi rendeket, hogy János Zsigmond uralmát országgyűlésükön elismerjék s a gyermek uralkodót anyjával együtt behívják. Az udvar május elején be is vonult Dévára. Fráter György tökéletesen ura volt a helyzetnek, a rendeket mindenre rá tudta venni. 1542. augusztusában hozzájárultak a gyalui egyezményhez, decemberben azonban, kimondva a három nemzet unióját, már tárgytalannak tekintették korábbi elhatározásukat. Erdélyt a törökben és németben egyaránt csalódott Fráter György elindította az önálló államiság útján. A magyarországi megyék csatlakozása. * A keleti magyar megyék nemessége egy ideig bizonytalanul méregette a két lehetőséget: Ferdinánd Magyarországát és a Barát Erdélyét. Elhatározásukat végül is a török terjeszkedése döntötte el. Ha Ferdinándhoz csatlakoznak, a török és a szultán főhatósága alatt álló Erdély között két tűz közé szorulva helyzetük tarthatatlan lett volna. így csakis Erdélyt választhatták. Követeik 1544. augusztusában megjelentek a tordai országgyűlésen és ott az erdélyi rendekkel együtt tanácskoztak és határoztak.