Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A Partium kialakulása. A magyarok és szászok földjén szabad királyi városok, mindhárom földön más kiváltságos helységek és területek is voltak. 1 ) A tulajdonképeni Erdélyen kívül Mohács óta az egész XVÍ. és XVII. századon keresztül, de még később is, az 1693 és 1733, valamint az 1848 és 1849 közti két időszakot kivéve egészen az 1860-i októberi diplomával történt átcsatolásig, hozzátartoztak még Magyarországnak vele határos megyéiből is kisebb-nagyobb területek, az ú. n. Partium. Ez az elnevezés az erdélyi fejedelmek címében szereplő »Partiumque Regni Hungáriáé Dominus« (Magyarország részeinek ura) kifejezésből származott. A XVÍÍI. században ez a név már változatlan határok közti országrészt, Zaránd, Kraszna és Középszolnok megyéket, továbbá az utóbbiból kivált Kővárvidéket jelentette, 2 ) a XVÍ. és XVII. században azonban állandó változásoknak volt kitéve, terjedelme a mindenkori fejedelem hatalmától, s nem utolsó sorban a török és a Habsburg-ház hadjárataitól függött. A Partium Erdélyhez tartozásának jogi alapja tulajdonképen nem is volt, a fejlődést a török veszedelem terelte ebbe az irányba. Zápolyai János idejében 1526-tól 1540-ig Erdély önállósága még szóba sem jött. Mint koronás magyar király, egész Magyarország urának tartotta magát, Erdély élére, elődeinek példáját követve, vajdákat állított. Magyar királyságát az 1538-i váradi békében a másik megkoronázott uralkodó, I. Ferdinánd is elismerte, megerősítvén egymást a ténylegesen birtokolt területek tulajdonában. A váradi béke pontjai pillanatnyilag Jánosnak kedveztek, az ország kétharmad részét ő kapta, Ferdinánd egyelőre megelégedett a harmadik harmaddal. Megtette ezt abban a reményben, hogy János halála után, akár lesz örököse, akár nem, az egész ország reá vagy örököseire száll vissza a békében lefektetett megállapodás értelmében. A váradi békeszerződést azonban János később már nem tartotta érvényesnek, arra hivatkozva, hogy Ferdinánd a benne foglalt segítési kötelezettségének nem tett eleget. 1540 július 22-én Szászsebesen elhunyván, újszülött fia gyámolítóinak azt az utasítást adta, hogy a gyermeket egész Magyarország királyává választtassák meg. János Zsigmondot a rákost országgyűlés rendéi, miután apját Székesfehérvárott szeptember végén eltemették, királlyá is választották, de nem koronázták meg. A kormányt pedig gyámjai: Izabella királyné, Fráter György, Petrovich Péter és Török Bálint kezébe adták. Ferdinánd természetesen nem ismerte el a rákosi királyválasztás érvényességét, ragaszkodott a váradi békében biztosított jogaihoz és megkezdte a János Zsigmondot uraló területek, elsősorban Buda várának fegyveres hódoltatását. A gyámok pedig nem találván más megoldást, a törökhöz fordultak segítségért. A török János Zsigmondot el is ismerte Magyarország *) Az 1876-i közigazgatási rendezés, amelyen Magyarország beosztása Trianonig alapult, Erdélyt 15 megyére és 2 szabad királyi városra osztotta. Megyék: Alsó-Fehér, Beszterce-Naszód, Brassó, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kisküküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagyküküllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Udvarhely. Szabad királyi városok: Kolozsvár és Marosvásárhely. L. Edelényi-Szabó Dénes igen hasznos összeállítását: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak területváltozásai. Bp. 1928. Kny. a M. Statisztikai Szemle 1928. évi folyamából. 2 ) Az 1876-i rendezés alkalmával Zarándot, Arad és Hunyad, Kővárvidéket Szatmár és Szolnok-Doboka között osztották meg, Krasznából és Középszolnokból pedig Szilágy megyét létesítették.
