Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

A tisztviselői összeférhetetlenség kérdése is felmerült a bányahivatalnokoknál, ami ugyancsak fejlettfokú hivatalviselés jele. Királyi rendeletek, az országos bányarendtartás, sőt törvény is tiltotta, hogy bányatisztviselő a bányászattal összefüggő bárminő üzleti vállalkozásban akár közvetlenül, akár közvetve résztvegyen.

1

) Ha mégis így cselekedett, elbocsátották.

2

) Az a tény azonban, hogy a tilalmat ismételten megújították, arra mutat, hogy mindig akadtak megszegői.

8

) Ezen nem is csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy a hivatalnokokat nem mindig fizették rendszeresen.

4

) Ilyen körülmények között ajándékokat is elfogadtak, noha ez is a tiltott dolgok közé tartozott.

8

) A kincstár különböző módon igyekezett a tisztviselőosztály szociális és gazdasági helyzetén javítani. Nyoma van annak, hogy társaspénztárt szerveztek az arra rászorulók támogatására,

6

) a leghatásosabb eszköznek azonban az bizonyult, hogy a bányahivatalnokokat kivonták a városi és megyei hatóságok illetékessége alól.

7

) Ezt elsősorban az igazságszolgáltatás terén sikerült megvalósítani. A kincstár itt két célt tűzött maga elé. Az egyik az volt, hogy a bányatisztviselők pörös ügyeit, olyanokat tudniillik, amelyekben alperesek voltak, ne bírói, hanem közigazgatási hatóságok tárgyalják. Másodszor pedig arra törekedett, hogy e közigazgatási hatóságok csak olyanok legyenek, amelyek a bányaigazgatásban résztvesznek. így a bányavárosok, a megyék, nem különben az igazságszolgáltatás és közigazgatás magyar központi hatóságai kiszorultak a bányabíráskodás teréről.

8

) Mint felperesek azonban a bányahivatalnokok is csak az ország rendes bíróságai előtt kereshették igazukat. Ügyszintén el kellett ismerniök a városi és megyei hatóságok illetékességét, ha városi vagy megyei területen ingatlant szereztek, az ilyen birtok tekintetében. A tisztviselői összeférhetetlenség kérdése az étel- és italmérés dolgában is felmerült. Törvény és királyi rendeletek egyaránt tiltották, hogy bányahivatalnokok a munkásokat élelmezzék és kocsmákat tartsanak, mert ez nyilvánvalóan akadályozta őket hivatásuk gyakorlásában, meg azután anyagi kapcsolatba kerültek a munkássággal, amelynek ellenőrzői voltak.

8

) Ezt a tilalmat azonban éppúgy nem tudták kivétel nélkül megvalósítani, mint az üzleti vállalkozásban való részvételre vonatkozót.

10

) Ami a bányatisztviselők osztályának nemzetiségét illeti, a nevekből következtetve azt állapíthatjuk meg, hogy majdnem kizárólag németek voltak, A részletkutatásnak kell majd tisztáznia, vájjon hazai németek voltak-e, avagy külföldről bevándoroltak. A törvény megengedte, hogy a bányatisztségeket idegenek is viselhessék, csak azt kötötte ki, hogy az ország bíráinak illetékessége alá tartozzanak.

11

) A gyakorlatban, amint említettük, x

) 1519: 7. t.-c. Pech i. m. I. k. 180. I. Schmidt i. m. II. k. 1., 288. I. III. k. 267., 362. I. IV. k. 587. 1. 2

) Pech i. m. I. k. 276., 320. 1. ») Pech i. m. II. k. 233. 1. *) Pech i. m. II. k. 451. I. 5

) Schmidt i. m. V. k. 15. I. 6

) Pech i. m. II. k. 492. 1. 7

) Schmidt i. m. III. k. 535. 1., IV. k. 112., 304., 324. I. 8

) Schmidt i. m. I. k. 226., 459. I., IV. k. 330., 636., 708., 797. 1. Pech i. m. I. k. 240. !., II. k. 263., 323. I. L. még az 1659. évi 48. t.-c.-et. 9

) 1519. évi 7. t.-c. Schmidt i. m. III. k. 482. I. Pech i. m. II. k. 45. 1. 10

) Pech i. m. II. k. 378. 1. ") 1552 : 31. t.-c.