Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A XVII. században már térképek is készültek a bányákról, a bányamester Őrizte őket. A bányák életében az ércátvétel (Erztheilung) volt a legnagyobb esemény, amelyen lehetőleg az egész vezetőség, de legalább valamelyik vezető tisztviselő is megjelent. A bányamesteren és segédén kívül a három irnok és az ügyelők ís ott voltak, továbbá a kohótiszt, mint az olvasztó üzemek vezetője, valamint a kémlész. Ilyenkor állapították meg, hogy milyen mennyiségű és minőségű ércet bányásztak, elszámoltak a munkásokkal, meghatározták a további munkarendet. 1 ) Körmöcön és Selmecen, amint láttuk, a bányamester hatásköre a gazdasági és közigazgatási feladatokon kívül az igazságszolgáltatásra is kiterjedt. Valószínű, hogy eleinte Besztercebányán is ez volt a helyzet. Idővel azután a bíráskodást külön tisztviselő vette át a bányamestertől, a bányabíró (Bergrichter), aki egyben a bányászattal kapcsolatos jogügyeket is intézte, s ugyancsak bányakönyvet vezetett. 2 ) Besztercebányai kohótisztviselők. Miután a bányászott ércet átvették, megkezdődött a tisztítás és finomítás többrészletű munkája, amit az intéző igazgatása alatt közvetlenül a kohótiszt (Hüttenüberreiter) vezetett. Tisztsége a legfontosabbak közé tartozott, utasításai hangoztatták, hogy az egész vállalatot ellenőrzi. Már az ércátvételnél jelen volt, s csak a megfelelő réztartalmú érc átvételéhez járult hozzá. Kétség esetén a kémlész az ércet megvizsgálta, s a továbbiakban is mindenkor a kohótiszt rendelkezésére állott. Az átvett ércet az ércirnok őrizte, amíg a kohótiszt kijelölte, hogy mit hova vigyenek, s gondoskodott az elszállításról. Az érc azután a különböző kohókba, majd a hámorba került, ahol megtisztították, finomították, az ezüstöt kiválasztották, s félgyártmányokat is készítettek belőle. A kohók és a hámor tisztviselői engedelmességgel és tisztelettel tartoztak a kohótiszt iránt, aki javaslataikat meghallgatva intézkedett. Maga pedig állandóan tájékoztatta az intézőt, s annak utasításait követte. A gondjaira bízott üzemekről könyvet vezetett, az utalványozásra a vezetőség elé terjesztett kimutatásokat fölülvizsgálta és ha nem volt kifogása ellenük, aláírta. Ügyelt rá, hogy a magánbányatulajdonosokat, amikor ércüket a kincstári kohókba vitték, károsodás ne érje. Besztercebányán, úgy látszik, csak a kincstárnak voltak kohói. A finomítás folyamán nyert ezüstöt beszolgáltatta a pénztárba, ahonnan azután, amint már említettük, Körmöcbányára szállították. A különböző finomságú réz és a hámorból kikerült félgyártmányok értékesítése már nem a kohótiszt feladata volt. Ő gondoskodott azonban arról, hogy az alája rendelt üzemek fában és szénben hiányt sohase szenvedjenek. E célból jó viszonyt tartott az erdőtisztviselőkkel. A rézkohókon és a hámoron kívül a hronyeci (rhonitzi) vasbányaüzemre is felügyelt, ez azonban, minthogy a vasbányászatra nem nagy súlyt fektettek, csak mellékes feladata volt. Utasítása értelmében is csak minden négy hétben egyszer tartozott Rhonitzra kimenni, de az ottani tisztviselők kimutatásait is ellenőrizte és láttamozta. 3 ) *) A már idézett általános utasításokon kívül 1623. és 1662-ből külön bányamesteri utasítások ismeretesek. L. Schmidt i. m. IV. k. 402., V. k. 75. I. *) 1662-i utasítását 1. Schmidt i. m. V. k. 94. I. *) Az idézett általános utasításokon kívül 1625. és 1662-ből ismeretes külön kohótiszti szabályrendelet. L. Schmidt l m. IV. k. 435., V. k. 99. I.
