Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A jogi vonatkozásoknál nem kevésbbé fontosak voltak a gazdaságiak és a társadalmiak. Magyarországon, miként Európa más országaiban is, a kapitalisztikus gazdálkodás, tőkés munkaadó és munkás viszonyának problémái a bányászatban jelentkeztek először. E problémák megoldására elsősorban a bányamester volt hivatott. Mint a kincstár és a bányatulajdonos polgárok alkalmazottja ugyan a munkaadó tőke szolgálatában állott s annak érdekeit képviselte. így gondoskodni tartozott arról, hogy a bányákban megfelelő számú és szakképzettségű munkás dolgozzék, mégpedig ne csak úgy, hogy megélhetését valahogy biztosítsa, hanem teljes erővel és szorgalommal. Jogában állott megakadályozni, hogy a munkások munkahelyüket elhagyva máshová költözzenek, ha ezzel a bányászat zavartalan menetét veszélyeztették volna. Ez a veszély azonban nem mindig a munkásság részéről fenyegetett, olykor a bányatulajdonosok kapzsisága és önkénye támasztott akadályokat. A bányamester ilyen esetekben a munkások védelmében lépett közbe. Ezt megtehette anélkül, hogy önmagával, mint a bányatulajdonosok alkalmazottjával, összeütközésbe került volna. Egyik alkalmazójának, a kincstárnak érdeke ugyanis azt kívánta, hogy a bányákban még abban az esetben is dolgozzanak, ha a bányászat keveset, vagy semmit sem jövedelmez. A kincstár igazi jövedelme tudniilllik nem magából a bányászatból, hanem az azzal kapcsolatos forrásokból, a nemesércmonopóliumból és a pénzverésből származott. De a bányamester másik alkalmazója, Selmecbánya városa sem lehetett közömbös a munkásság sorsával szemben, hiszen a munkások éppúgy, ha nem is olyan befolyásos polgárai voltak, mint a bányák gazdag tulajdonosai. Ez magyarázza a bányamester működésének munkásvédelmi oldalát. A bányamunkásságnak a bányamester volt az elsőfokú fölöttes hatósága, mind a közigazgatás, mind pedig az igazságszolgáltatás terén. Közigazgatási és bírói működése szorosan egybefonódott. A rendet, fegyelmet, erkölcsös életmódot csak úgy tudta fenntartani, ha e követelmények ellen vétőket meg is büntethette. Ezen a téren működésé a városi hatóságét egészítette ki, miként a bányaigazgatásban a kamarai hatóságnak volt segítségére. Felügyelete alá tartozott a munkások segélypénztára, amelybe keresetük bizonyos hányadát befizették, hogy azután a szerencsétlenül jártakat és a kiöregedetteket innen támogassák. Felügyelt továbbá a különböző üzemekben használt mértékekre, amelyeket ő hitelesített. Mint bíró, elsőfokon ítélkezett a bányaügyekben, továbbá a bányahivatalnokok ellen emelt vádakban. ítéletei ellen fölöttes hatóságaihoz, elsősorban a főkamaragrófsághoz lehetett fellebbezni. Igazságszolgáltató működése volt az, amelyben legkorábban segítségre szorult, s amelynek révén tisztségéből többszemélyes hivatal, a bányabíróság alakult ki. Selmeci bányabíróság. Esküdt ülnökök, irnok. I. Ferdinánd királyi bizottsága már 1535-ben azt ajánlotta, hogy a selmeci bányamesternek két esküdt legyen a segítségére. 1 ) Nincs nyoma annak, hogy ez a javaslat megvalósult. Idővel azután egy esküdtet és egy írnokot találunk a bányamester oldalán. 2 ) Valószínű, hogy nemcsak az igazságszolgáltatásban, hanem egyéb téren is támogatták munkájában. 1675-ben egy királyi rendelet az immár bírósági ülnököknek nevezett esküdtek x ) Pech i. m. I. k. 151. 1. 2 ) így pl. 1637-ben. U. o. II. k. 361.
