Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
viselőhöz hasonlóan tartozott elkészíteni és a pénztárnokhoz benyújtani; A birtok jogi vonatkozású ügyeit, ugyancsak a pénztárnok igazgatása alatt, külön kincstári ügyvéd (procurator) intézte. 1 ) A selmeci ellenőr. Az alkamaragróf majd pénztárnok mellett a selmeci alkamara vagy kamara másik vezető tisztviselője az ellenőr (Gegenschreiber, contrascriba) volt. Hatásköre nem korlátozódott a pénztárkezelés ellenőrzésére, hanem mindazokra a feladatokra kiterjedt, amelyeket az alkamaragróf, majd pénztárnok végzett. Rangban az alkamaragróf mögött állott, mégis inkább melléje, mint alája rendelt hivatalnoknak tekintették. Az alkamara működéséért az alkamaragróffal közösen viselte a felelősséget. Fizetését évi négy részletben készpénzben kapta. 2 ) A selmeci számvevő. 1596-ban, miként Körmöcön, Selmecen is egyesítették az ellenőri állást a számvevőivel. Addig Körmöcnek és Selmecnek közös számvevője volt, ettől kezdve mindkét alkamaránál alkalmaztak egy-egy számvevőt, aki egyben az ellenőri feladatokat is végezte. A selmeci számvevő (Buchhalter) viszonya az alkamaragrófhoz, majd pénztárnokhoz, valamint fölöttes hatóságaihoz: a főkamaragrófhoz és a két bécsi kamarához ugyanolyan maradt, mint amilyen az ellenőré volt. Az ellenőr hatáskörét is csorbítatlanul örökölte, azaz továbbra is résztvett a bányaigazgatás mindegyik ágában. Irányító és ellenőrző szerepéhez járult még számvevői tevékenysége. Az alkamara területén alkalmazott összes tisztviselők időszaki kimutatásai és elszámolásai a pénztárnokhoz és hozzá futottak be. Noha az utasítások úgy rendelkeztek, hogy ezeket a pénztárnokkal együtt vizsgálja felül, maga pedig a pénztárnoknak a bányaigazgatásban is segédkezzék, mégis feltételezhetjük, hogy a közös feladaton megosztoztak. Valószínű, hogy a különböző üzemeket személyesen a pénztárnok irányította és ellenőrizte, az igazgatás írásbeli részét pedig a számvevő végezte, aki mellett egy irnok (Amtsschreiber) dolgozott. Az irnok helyettesítette is a számvevőt, amikor valamilyen okból hivatalában nem lehetett jelen. írásbeli munka bőven akadt, két ember is csak ereje megfeszítésével végezhette el. Az utasítások értelmében ugyanis mindenről, ami a bányakamara területén az egyes üzemeknél történt, pontosan könyveket vezettek, külön az üzemek és külön a számvevőség, amelynek tudomása és hozzájárulása nélkül semmit sem tehettek. így akarták biztosítani, hogy a számvevőség az üzemek időszaki kimutatásait és számadásait állandóan ellenőrizhesse, s ha valahol hibára, mulasztásra, vagy visszaélésre bukkan, a pénztárnokkal együtt azonnal közbeléphessen, a bajt orvosolja, mielőtt még súlyosabb következményei lennének. így tették továbbá lehetővé, hogy a pénztárnok és ellenőrszámvevője fölöttes hatóságaik részére a maguk összesített kimutatásait és számadásait ugyancsak idejében elkészíthessék. Az összes kimutatások és számadások két példányban készültek. Az egyik Bécsbe került az alsóausztriai, illetve az udvari kamara elé, a másik Selmecen maradt, hogy a pénztárnok és a számvevő bármikor felhasználhassa. *) Az 1676-iki utasítást 1. Ochmidt i. m. V. k. 237—261. 1. 2 ) 1568-ban évi 140, 1580-ban pedig évi 260 magyar forint volt az ellenőr fizetése. Pech i. m. I. k. 259. I. Schmidt i. m. III. k. 45. I.
