Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Égető- és választóműje, ahol az ezüstöt a nem nemes ércekből kiégették, illetve az aranytól különválasztották, Selmecen is csak a kamarának volt. A kohókat ellenőrző kémlőművel együtt ez a két mű volt hivatva annak nyilvántartására, hogy a selmeci kamara területén bányászott nemesérceket beváltják-e, tehát nemcsak bányaüzemeknek, hanem egyben az állami nemesércmonopólinm szerveinek is kell tekintenünk őket. A kiégetett, illetve kiválasztott ezüstöt és aranyat az égető- és a választóművek a hivatalosan megállapított árfolyamon mindjárt be is váltották, a tulajdonos saját használatára csak annyit hagyva meg, amennyit az alkamaragróf engedélyezett. A meghagyott aranyból és ezüstből tulajdonosa evőeszközöket vagy ékszereket készíttethetett. A beváltott nemesérceket pedig, az aranymosóktól átvett arannyal együtt, az alkamaragróf minden hét első napján átküldötte Körmöcre, ahol a pénzverdébe kerültek. Az egyes bánya- és kohóüzemek működésükről pontosan könyveket tartoztak vezetni s hetenkint kimutatásokat készíteni. Ezek alapján állította össze az alkamaragróf a maga könyveit és heti kimutatásait, amiket a körmöci számvevőnek küldött meg. A kimutatásokban részletezte az üzemek bevételeit és kiadásait, továbbá ismertette a pénztár helyzetét. Amennyiben a kimutatással nem készült el, egyheti fizetésének elvesztésével bűnhődött. A központi nyilvántartókönyvek vezetésében, a heti kimutatások készítésében és a pénztár kezelésében az ellenőr segítette s egyben ellenőrizte az alkamaragrófot. Ha azt tapasztalta, hogy az alkamaragróf vagy valamelyik másik kamarai tisztviselő szabálytalanul jár el, azonnal jelentést tartozott tenni fölöttes hatóságainak. Ha ezt elmulasztotta, maga is viselte a felelősséget és vállalta a következményeket. Év végén alkamaragróf és ellenőre egyaránt részletes számadást készítettek a kamara egész munkájáról s azt ugyancsak a körmöci számvevőnek küldöttek meg, mégpedig úgy, hogy az észrevételeit megtéve a számadásokat még május 24-e előtt az alsóausztriai kamara elé terjeszthesse.

1

) A selmeci pénztárnok. Az alkamaragrófi állást Selmecen 1601-ben megszüntették, illetve pénztárnoki (Einnehmer) tisztséggé szervezték át. Ennek az intézkedésnek közelebbi okait egyelőre nem ismerjük. Lehet, hogy a körmöci alkamaragróf tekintélyét akarták emelni azzal, hogy a selmeci hivatal vezetőjétől megvonták ezt a rangot. Annak ugyanis semmi nyoma sincs, hogy az immár csak pénztárnoknak címezett selmecj hivatalfőnök hatásköre a korábbi alkamaragrófokéhoz viszonyítva megváltozott volna. A selmeci pénztárnokok, ahogyan őket 1601-től kezdve egészen korszakunk végéig nevezték, nemcsak a pénztárt kezelték, hanem éppúgy résztvettek az igazgatás sokrétű és sokfelé elágazó munkájában, mint elődeik, a XVI. század alkamaragrófjai. Az első pénztárnoki utasításból, amelyet az udvari kamara I. Rudolf nevében 1601. nov. 13-án Fischer Erasmus részére adott, kibontakozó hatáskör a korábban megismert alkamaragrófi feladatokat mind magában foglalja, sőt olyanokat is tartalmaz, amiket az 1580-i és 1590-i

2

) ellenőri utasítások nem említettek. A bányászat irányításával kapcsolatban a pénztárnok lelkére kötötte, hogy gondoskodjék azoknak a bányáknak újbóli megnyitáx

) Az 1580-iki ellenőri utasítást 1. Schmidt i. m. III. k. 41—45. 1. a

) Az 1590-iki ellenőri utasítást, amely az 1580-ival mindenben megegyezik, 1. Schmidt i. m. III. k. 206—210. 1.