Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

neti probléma. Az a tény, hogy az alsómagyarországi bányakamarát a pozsonyi magyar kamara főhatósága alól kivették és az alsóausztriai kamarának rendelték alá, nem jelenti okvetlenül azt, hogy jövedelmeit mindig, vagy teljes egészükben nem magyar szükségletek fedezésére használták fel. A rendelkezésünkre álló gyér adatokból és kitűnik, hogy pl. 1625-ben a körmöci pénzverés hasznából a besztercebányai rézművek kincstári támogatásán felül nemcsak a bányavidéki, hanem a felsőmagyarországi, sőt a horvátországi végvárak is jelentékeny összegeket kaptak, a béketárgyalások költségeit is ebből fizették, ugyanakkor, amikor az ország, azaz a rendi országgyűlések erre a célra semmit sem adtak.

1

) A részletkutatásnak kell majd eldöntenie, hogy mindig és minden bányakamarai jövedelem tekintetében is ez volt-e a helyzet. De még ha így is lett volna, azaz, ha az idegen igazgatás alá helyezett alsómagyarországi bányakamara összes bevételeit állandóan magyar célok fedezésére fordították volna, az alkotmányon és a magyar közigazgatás egységén esett sérelmen ez a körülmény mit sem változtatott. A selmeci alkamaragrófság. Körmöcbánya mellett az alsómagyarországi bányaigazgatás másik központja Selmecbánya volt. Itt elsősorban ezüstöt bányásztak, részint kincstári, főleg azonban magánosok tulajdonában levő bányákban. Magán Selmecen kívül Baka- és Bélabánya tartozott ehhez a bányavidékhez, továbbá Újbányát is ideszámították, noha közelebb esett KÖrmöchöz. Minthogy azonban a XVI. század második felétől Újbányán inkább ezüstöt bányásztak, mint aranyat, a körmöci alkamara alól a selmeci alá került. A selmeci alkamarának ugyanis az volt a feladata, hogy a vidék ezüstbányászatát, a kincstárét és a magánosokét egyaránt igazgassa, ázaz ellenőrizze és irányítsa. Az ellenőrzésnek és irányításnak természetesen más módjai és eszközei voltak a kincstári s mások a magánbányákban. Szervei pedig a selmeci alkamara különböző hivatalaiban működtek. E hivatalok közül az alkamaragrófság állott az első helyen. Hogy mikor keletkezett, egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre még 1548, azaz az alsómagyarországi bányajövedelmek visszaváltása és a kincstári igazgatás bevezetése előtt. Első nyomai Mária királyné idejéből valók, akinek Hillebrandt Péter nevű selmeci alkamaragrófja 1543-ban az általa 1529 és 1539 között kezelt pénzekről adott számot.

2

) A Thurzók főKamaragrófsága alatt selmeci alkamaragróffal nem találkozunk. Thurzó János, mint főkamaragróf, 1496-ban Lang Jánost selmeci bányagondnokká (Steiger) nevezte ki s részletes hivatali utasítást adott neki. Ebből kitűnik, hogy Lang János, akinek gondnoksága 1504-ben végetért, tulajdonképen bányamesteri feladatokat végzett. Alkamaragrófnak semmiféleképen sem tekinthetjük, sőt mivel utasításában alkamaragrófságról szó sincs, feltehető, hogy ez az állás csak később létesült.

3

) Minthogy Mária királyné fő kamara grófja, mint már említettük, majdnem mindig külföldön tartózkodott, valószínűnek látszik, hogy a selmeci alkamaragrófságot a már régebben működő körmöci mintájára ő szervezte. Nem lehetetlen, hogy az első selmeci alkamaragróf az említett Hillebrandt Péter volt. x

) Pech i. m. II. k. 208. 1. Ez adattal szemben azonban óvatosságra int, hogy a körmöci alkamaragróf állítása. a

) Pech i. m. I. k. 191. i. 8

) Pech i. m. I. k. 89. I. és az Okmánytár III. darabja.