Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
A pénzverők .már nem kamarai tisztviselők voltak, hanem munkások, akiket végzett munkájuknak megfelelően bizonyos időközökben, rendszerint minden hét végén fizettek. Körmöcbánya polgárai közül kerültek ki. Számuk 1625-ben kétszáz körül mozgott. 1 ) A pénzverés a körmöci polgárság kiváltságai közé tartozott, amit a kassai, nagybányai és nagyszebeni polgárokéval együtt I. Ferdinánd mindjárt trónralépése után, 1528ban megerősített, biztosítva őket, hogy idegen pénzverőket csak abban az esetben fog alkalmazni, ha a helybeliek között nincs elég megfelelő munkás. 2 ) 1598-ban Haag Dávid főkamaragróf bukását nem utolsó sorban az okozta, hogy a pénzverést Körmöcbányáról Selmecbányára helyezte át. A pénzverők képviseletében jutott ellenőrző szerephez a pénzverés körül a körmöcbányai városbíró. Minden veretből megőrzött egy-egy darabot, valószínűleg azért, hogy szükség esetén bizonyítani tudja a pénzverők szabályszerű eljárását. A pénzveréssel kapcsolatban a pénzverésen kívül a körmöci alkamara más szakmunkásokat is foglalkoztatott, közülük néhányan évi fizetést kaptak, ami arra vall, hogy állandó alkalmazottak voltak. Felsorolásuk és az általuk végzett munka ismertetése azonban már nem a közigazgatástörténetnek, hanem a gazdaságtörténet megfelelő ágának a feladata, s így e munka keretein kívülesik. A körmöci alkamara egyéb alkalmazottai. Hasonlóképen nem térhetünk ki e helyen a körmöci alkamara egyéb személyzetének tárgyalására, annál kevésbbé, mert csak egy-két töredékes adat áll rendelkezésünkre. Egy 1642-iki fizetési jegyzék szerint szertárnoka is volt a körmöci alkamarának, azonkívül két kamaraházi őre, egy fuvarosa, négy katonája, egy főezüstkísérője, hat ezüstkísérője, két ezüstfuvarosa, hogy csak azokat említsük, akik nem a bányákban, a cimentezőműben és a pénzverőben dolgoztak mint szakmunkások, hanem a kamarai üzem rendjének és biztonságának zavartalanságáról gondoskodtak, tehát inkább közigazgatási, mint gazdasági jellegű feladatokat oldottak meg. 8 ) Fizetésüket mind pénzben kapták, ami a hivatalviselés magasabb fejlődési fokára mutat. Emellett tanúskodik az is, hogy a kiöregedett tisztviselők és az elhaltak özvegyei nyugdíjat élveztek. Ez a gondoskodás lehetővé tette, hogy életükben és munkaerejük teljében egészen hivataluknak szenteljék magukat, abban anyagi gondoktól mentesítő hivatásra találjanak. Arra a kérdésre, hogy a fentiekben nagy vonásokban ismertetett hivatalszervezet a gyakorlatban hogyan működött, külön tanulmányok lesznek hivatva feleletet adni, amelyek részletes hivataltörténeti monográfiák keretében a szervezeti és hatásköri kérdések mellett a fennmaradt levéltári anyag alapján az ügyintézés különböző meneteit is meg fogják világítani. v Az a kérdés azután, hogy a körmöci alkamara egyes üzemei: a Goldkunsthandlung, a cimentezőmű és a pénzverő mit jövedelmeztek, továbbá, hogy e jövedelmeket az uralkodó milyen célokra fordította, véleményem szerint nem közigazgatás-, hanem gazdaságtörténeti és általános köztörtéJ ) u. o. a ) Schmidt i. m. I. k. 104. 1. 8 ) A körmöci alkamara alkalmazottainak felsorolását 1642-ből 1. Pech i. m. II. k. 431-433. 1.
