Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

A körmöci számvevőség. A körmöci alkamaragróf mellett, miként láttuk, fontos szerepet játszott a számvevő. Ennek a tisztségnek eredetét egyelőre homály fedi. Az alkamaragróf feladata az igazgatáson kívül a pénztár kezelésére, az igazgatással: kapcsolatban pedig az alája rendelt tisztviselők ellenőrzésére is kiterjedt. Az ellenőrzés hatásos csak akkor lehetett, ha a számadások felülvizsgálásával volt egybekötve. Az alkamaragróf munkáját tehát szükségszerűen ki kellett egészítenie egy ellenőrének, aki neki a pénztár kezelésében segédkezett, s egy számvevőének, aki a számadások felülvizsgálásában volt segítségére. Hogy a kincstár Körmöcön mikor alkalmazott először az alkamaragróf mellett ellenőrt és számvevőt, azaz hogy a körmöci alkamaragrófság mikor nyerte el az állami pénzügyigazgatásnak ezt a jellegzetes ismertető vonását, nem tudjuk. Feltehetjük, hogy közvetlenül 1548 után^ amikor az alsómagyar-^ országi bányavidék Mária királyné birtokából I. Ferdinándnak, az újkori magyar közigazgatás alapvetőjének kezére került. Kezdetben Körmöcön az ellenőri és a számvevői tisztséget külön személlyel töltötték be, s a körmöci számvevő egyben a selmeci alkamaragróf nak is rendelkezésére állott. A két alkamarának külön-külön ellenőre és közös számvevője volt. A fejlődés azután a század végére oda vezetett, hogy a közös számvevőséget megszüntették és a számvevői hivatalt az ellenőrivel egyesítették. Ettől kezdve a körmöci és selmeci ellenőrök egyúttal a számvevői munkát is végezték. Ezt az újítást a kincstár a török veszedelemmel, a háborús zavarokkal indokolta meg, amely kívánatossá tette, hogy a számvevő hivatalos könyveivel ne vándoroljon állandóan KÖrmöc és Selmec között, hanem mindig hivatalának székhelyén tartózkodjék. A selmeci ellenőrt 1596-iki utasítása nevezte először egyben számvevőnek, míg a körmöci számvevő-ellenőr első utasítása 1606-ból ismeretes. Az ellenőri munkát is ennek alapján kell vázolnunk, mert korábbi külön ellenőri utasítások eddig még nem kerültek napfényre. Az ellenőr-számvevő hivatala fontosságban vetekedett az alkamaragróf éval, akit különben az 1606-iki számvevői utasítás következetesen csak pénztárnoknak nevez. Feladata két részre oszlott: ellenőri és számvevői munkára. Mint ellenőr az alkamaragrófnak nemcsak pénztárnoki, hanem egész tevékenységét ellenőrizte, azaz a körmöci alkamara igazgatásában is résztvett: Kötelessége volt az összes körmöci bánya-és pénzverőüzemeket sorralátogatni, s ha valahol rendetlenséget vagy szabálytalanságot tapasztalt, az alkamaragrófnak, vagy szükség esetén közvetlenül az alsóausztriai kamarának tett. róla jelentést. Ugyancsak az alsóausztriai kamarához fordult, ha az alkamaragróf működésében észlelt zavarokat. Az igazgatással kapcsolatos minden munkában támogatta az alkamaragrófot, amint láttuk, még az igazságszolgáltatásban is, noha a számvevői utasítások erről nem emlékeznek meg.. Külön is kiemelik azonban a kincstári bányák, az úgynevezett Goldkunsthandlung vezetésében, a nemesércek beváltásánál, a pénzverésnél, a csempészés megakadályozásában, s a magánvállalkozásoknak kincstári kölcsön révén való támogatásában reá váró feladatokat. Ezeket itt, minthogy az alkamaragrófi hivatallal kapcsolatban már szóltam róluk, nem részletezem. Ellenőri szerepének második része a pénztárra vonatkozott. Még kellett akadályoznia, hogy az alkamaragrófok a hivatalos pénzeket magánpénztárukban kezeljék. Minden bevételnek a hivatali pénztárba kellett