Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
történelem hivatott tárgyalni, úgyszintén összegszerűen megállapítani azt a jövedelmet, amely belőlük a kincstárba befolyt. A két tudományág azonban ezen a téren különösen rászorul egymás kölcsönös támogatására, mert az üzemek működésének gazdasági részét nem ismerve, a kezelőszemélyzet munkáját sem érthetjük meg, és megfordítva, azok gazdasági fellendülésének vagy hanyatlásának magyarázatát nem egyszer szervezeti okokban találhatjuk. Magyarország bányászatának feldolgozásával történetírásunk még adós. Az egyetlen összefoglaló munka, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, Wenzel Gusztáv könyve : Magyarország bányászatának kritikai története, 1880-ban jelent meg. Eredményeit az azóta közzétett részlettanulmányok sok vonatkozásban kiegészítették és módosították, módszere ma már elavult. A bányászat szervezeti kérdéseivel különben sem foglalkozik, úgyhogy közigazgatástörténeti szempontból csak elszórt adatai értékesíthetők, átfogó vagy Összefoglaló képet etekintetben egyáltalában nem nyújt. Ugyanez a hibája a legnagyobb bányatörténeti monográfiának, Pech Antal kétkötetes munkájának, amely szervezettörténeti szempontból egyszerű adatgyűjteménynél egyébnek nem tekinthető. Mint ilyen azonban használható, kár, hogy csak 1650-ig ismerteti Alsómagyarország bányaművelésének történetét. 1 ) Az egyes részletkérdésekkel foglalkozó s Wenzel könyve előtt vagy után megjelent részlettanulmányokat a maguk helyén említve, mint általános jellegű munkáról kell megemlékezni Franz Anton Schmidt 1834-ben kiadott nagy okmánytáráról, amely a legfontosabb bányatörvényeket, rendeleteket, utasításokat tartalmazza, sok oklevelet is közöl, s amely a magyar bányatörténetnek közigazgatási szempontból még mai napig is legfontosabb, teljesen ki sem aknázott forrása, bár teljességre korántsem tarthat igényt. 2 ) Bányavidékek. A bányatörténetnek, amikor a magyarországi bányászat múltját vizsgálja, a fejlődés általános jelenségein és törvényein kívül az egyes bányavidékek sajátos helyzetére is tekintettel kell lennie. Wenzel Gusztáv az országnak tíz bányavidékét különböztette meg. Az első az úgynevezett alsómagyarországi bányavidék, amely a Garam völgyének középső szakaszát foglalja magába. Ez a bányavidék további három csoportra oszlik. Az első csoport a Garam baloldalán fekszik, legfontosabb helyei Selmecbánya, (Schemnitz, Schemnicium), Bakabánya (Pukantz) és Bélabánya (Dullen vagy Diln). Ezeken a helyeken elsősorban ezüstöt és azzal együtt aranyat bányásztak. A második csoport a Garam jobboldalán terül el, legfontosabb helyei Körmöcbánya (Kremnitz, Cremnicium) és Újbánya (Königsberg, Regiomontum). Itt főleg aranyat, továbbá ezüstöt bányásztak. A harmadik, ugyancsak a Garam jobbpartján fekvő csoporthoz Besztercebánya (Neusohl, Neosolium) és környéke, valamint Libetbánya (Libethen) tartozik, e helyek rézbányászatukról voltak nevezetesek. E telepek bányászai még a középkor folyamán városi kiváltságokat nyertek, egyik korábban, másik későbben. Bár mindegyik bányaváros önálló volt, mivel a kiváltságaikat megerősítő későbbi királyi oklevelek rendszerint együtt említették őket, minthogy továbbá *) Alsómagyarország bányamívelésének története. 2 k. Bp., 1884., 1887. *) Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der Königreiche Ungarn, Kroatien, Dalmatien, Slavonien und des Grossfürstenthums Siebenbürgen. 25 Bd. Wien, 1834—1838.
