Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
teknek előkészítésében is. Hasonlóképpen meghallgatja a kamara vezetőjének véleményét a katonai kérdésekben. Az utasítás felhatalmazta a főkapitányt és a szepesi kamara igazgatóját, hogy sürgős esetekben, amikor a halogatás az ügy sikerét veszélyeztette volna, önállóan, a királyi jóváhagyás előzetes kérése nélkül is intézkedhessenek. A kamarai szervek munkájába a főkapitány közvetlenül nem avatkozott, csak ellenőrizte azt, s ha valahol hibát vagy mulasztást észlelt, értesítette a kamaraigazgatót, esetleg jelentést tett az uralkodónak. Gondoskodott róla, hogy a kamarai igazgatás menetét az alája rendelt katonai személyek se zavarják meg. Másrészről arra is ügyelt, hogy a kamarai^ tisztviselők a katonaság érdekeit ne sértsék, s hogy hivatalos hatalmukkal a jobbágyság rovására ne éljenek vissza. A kamarai igazgatás pénztári része kívülesett a főkapitányi felügyeleten, Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy ez a rendkívül szoros viszony a pozsonyi kamara és az alája tartozó területeken működő főkapitányok között is megvolt-e? Az bizonyos, hogy a szepesi kamara, illetve kamarai igazgatóság helyzete más volt, mint a pozsonyié. Bécstől távolabb, a török: és Erdély szomszédságában inkább rászorult a katonai támogatásra. De az is kétségtelen, hogy a főkapitányok segítségét, ha rendeleteinek érvényt akart szerezni, a pozsonyi kamara sem nélkülözhette. Ha pedig fegyverükre támaszkodott, nem kerülhette el, hogy tanácsukat is meghallgassa. Mindezekre a kérdésekre a részletkutatásnak kell majd feleletet adnia. A főkapitány teendői közé tartozott még, hogy a törökkel kötött fegyverszünet vagy béke feltételeit katonáival és az alája rendelt katonasággal megtarttatta, továbbá, hogy a részleges vagy általános nemesi felkelést vezette. Hatáskörének ezeket a tisztán hadi vonatkozású részeit a hadtörténet hivatott tisztázni, Minthogy a főkapitányok majdnem mindig egyéb országos méltóságot is viseltek, Wesselényi pl. egyben nádor és helytartó volt, gyakran előfordult, hogy helyettes főkapitányokat bíztak meg teendőik ellátásával. így pl. Nádasdy Pál gróf dunántúli főkapitány, vagy amint magát nevezi: főgenerális kapitánya érdemes szolgáját, azaz familiárisát, nemes, nemzetes és vitézlő Rattky Györgyöt, 1631-ben vicegenerális kapitányává nevezte ki és teljes hatalommal ruházta fel. Megyhagyta az egész katonaságnak és minden tisztviselőnek, hogy először mindig a vicegenerálishoz forduljanak, s csak abban az esetben, ha az ügyüket eligazítani nem tudná, keressék fel őt magát. A hadi bíráskodással is a vicegenerálist bízta meg, akinek ítéletei ellen hozzá, a főkapitányhoz fellebbezhettek. 1 ) Rendkívül jellemző, hogy a helyettest nem az uralkodó nevezi ki, hanem a főkapitány. Ez is azt bizonyítja, amit fentebb a főkapitányság magánjogi jellegéről megfigyelhettünk. Váradnak 1660-i eleste után a török terjeszkedni kezdett Erdély felé is, egyre-másra foglalta el az erősségeket, hódoltatta a falvakat. A fenyegető veszély arra kényszerítette a fejedelemséget, hogy Magyarország mintájára az erdélyi végvidéket is megszervezze. Ezzel kapcsolatban főkapitányságok felállítására is sor került. Kezdetben a kolozsvári főkapitány irányította a védelmet. 1666-ból és 1675-ből fennmaradt utasításai 2 ) azonban azt x ) Hadtörténelmi Közlemények, 1922., 166—167. 1. 2 ) Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek, XVII., 475—479., XVI., 115—119. 1.
