Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
nyel szentesítették. 1 ) A főkapitánynak helyet biztosítottak a helytartói tanácsban, majd amikor ez a tanács a XVI. század második felében felbomlott, az országos bíróságok támogatásával bízták meg. Az uralkodó pedig az országban rendszeresen és állandóan működő egyetlen központi királyi hivatal, a kamara segítségére rendelte az ország három részében ekkor már különkülön parancsnokoló főkapitányokat. Ebből következik, hogy a főkapitányi méltósággal, mint a XVI. és XVII. század központi igazgatás legfontosabb végrehajtó szervével, a magyar közigazgatástörténetnek is foglalkoznia kell, annál is inkább, mert a hadtörténet ennek a fontos tisztségnek ismertetését eddig még, érthetetlen módon, nem tekintette feladatának. Még I. Ferdinánd uralkodása alatt, a pontos dátumot az irodalom nem ismeri, a Dunától északra fekvő és kelet felé Erdélyig terjedő országrész főkapitányságát ketté osztották, Pozsonytól Murányig bezárólag a dunáninneni vagy bányavárosi, attól keletre pedig a Tiszán innen és túl a felsőmagyarországi főkapitányi állást szervezték. Az 1550-es években a Tisza balpartján Gyulát és a tőle délre fekvő várakat mint az alföldi főkapitányságot emlegették. A török hódítása ennek a főkapitányságnak korán véget vetett. A Dráva és a Száva között Várasd központtal a szlavón vagy vend, a Szávától délre pedig Károlyváros körül a horvát főkapitányság feküdt. Közös parancsnokuk (Grenz-Oberkommandant) székhelye az 1580-as évektől kezdve Károlyváros. A parancsnok alatt 1—1 alparancsnok (Oberstiieutenant) felelt meg a magyarországi főkapitányoknak. Az 1580-as években a horvát végvidéknek a Kapellától délre fekvő részét tengeri végeknek (confinia maritima) kezdik nevezni. Ugyanekkor a dunántúli főkapitányságnak is két részét különböztetik meg, a Balatontól északra esőt Győr, a délre fekvőt pedig Kanizsa székhellyel. 2 ) A XVII. század közepén Eszterházy Miklós nádor kimutatása szerint a következő főkapitányságok voltak az országban: a felsőmagyarországi, székhelye Kassa; a bányavárosi, székhelye 1663-ig Érsekújvár, azután Lipótvár; a győri, székhelye Győr; Komárom egyik főkapitányságához sem tartozott, a dunai naszádosok városa volt; a dunántúli vagy Kanizsa elleni a Muraközzel, állandó székhely nélkül; a szlavóniai, székhelye Várasd; a horvátországi, székhelye Károlyváros; a báni, székhely nélkül; s végül a tengermelléki, ugyancsak székhely nélkül. A dunántúli tehát, valamint a horvátországi részekre osztott, aminek kezdetei már a XVI. század végén jelentkeztek. 3 ) Tanulságos megvizsgálni egy főkapitányi utasítást a XVII. század második feléből is, amikorra ez az intézmény elérkezett fejlődésének tetőfokára, hogy azután a török kiűzése után a végvári rendszerrel együtt jelentőségét veszítse s helyet adjon az országot elözönlő idegen hadaknak, majd a XVIII. század elején az állandó magyar seregnek és a főparancsnokságoknak. *) Az 1536:18. t.-c. szerint, amely először említi a kapitányt, egyenesen az igazságszolgáltatás végrehajtására — pro executione iustitiae — szervezték ezt az állást. L. még 1542:7., 21., (besztercebányai) 1542:2., 4., (pozsonyi) 1547:18., 1548 : 48., 1550 : 26., 1563 : 29. stb. stb. 2 ) A főkapitányságról az irodalomban és a forrásközlésekben található töredékes adatokat összeállította Szegő i. m. 76—82. 1. Közli a XVI. században szereplő összes végvárak névsorát, a várakat térképmellékleten is feltünteti. A horvát-szlavón várakról Thiel i. m. is közöl térképmellékletet. 3 ) A kimutatást felhasználta Acsády Ignác : Magyarország Budavár visszafoglalása korában. Bp., 1886., 116—117. 1.
