Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
vend várak védték a török ellen. A belsó'ausztriai rendek tehát saját biztonságukról gondoskodtak, amikor a védelmi terhek egy részét magukra vállalták. A többi részt a horvát-szlavón országgyűléseken megszavazott adó és az uralkodó által ideutalt birodalmi segély fedezte. Mégis, Szlavónia és Horvátország kapcsolatba került Belsőausztriával és amikor I. Ferdinánd halála után örökségén fiai megosztoztak, az alpesi tartományokat öröklő Károly főherceg befolyása alá jutott. Ez a befolyás már korábban is érvényesült, formailag 1578-ban ismerték el, amikor a haditanács javaslatára és a magyar országgyűlés hozzájárulásával I. Rudolf a horvát-szlavón védelem irányításával Károly főherceget bízta meg. A haditanács szerepe. A bán hatásköre ettől kezdve egyre szűkült, ha jogilag nem is csorbították, a gyakorlatban csak a nemesi fölkelést vezette. A végvonal tényleges igazgatásában a főherceg és utódai az ugyancsak 1578-ban szervezett belsőausztriai kormányszervekre, a gráci haditanácsra és kamarára támaszkodtak. Különösen a haditanács jelentősége volt nagy, hasonlóan ahhoz a szerephez, amelyet Magyarországon az udvari haditanács töltött be. A központi és a tartományi haditanácsokat elsősorban azért állították fel, hogy a török elleni védekezéssel, nevezetesen a végvárakkal kapcsolatos feladatokat megoldják. A belsőausztriai haditanács az utasítások rendelkezése szerint olyan viszonyban állott az udvarival, mint ahogyan a tartományi kamarák függtek az udvaritól. Ez azonban nem zárta ki, hogy önállóan kezdeményezzen vagy hajtson végre valamit. 1 ) A haditanács befolyása a horvát-szlavón végvidékre egyre növekedett, kapcsolatban azzal, hogy ez a terület fokozatosan ú. n. határőrvidékké alakult át. Szlavóniában és Horvátországban az apró várakhoz nem tartoztak gazdag uradalmak, egy-egy vár kerülete nem volt olyan nagy, hogy a lakosság adója, tizede, robotja és különböző szolgáltatásai, az erődök szükségletét legalább olyan mértékben fedezhették volna, mint Magyarországon. A zsoldosoknak mindent pénzen kellett volna vásárolniok, ami feltételezte, hogy több zsoldot kapjanak és pontosan fizessék őket. Az egykorú pénzügyigazgatás azonban egyik feltételnek sem tudott eleget tenni. A vidék vezetői így inkább más megoldást választottak. Nem zsoldosokat fogadtak, hanem a katonákat letelepítették, földhözjuttatták, különböző kedvezményekben részesítették. A katonai szervezetnek a polgári életben is tagjai maradtak, mentesek voltak a polgári hatóságok alól, katonai igazgatás, azaz felső fokon a haditanács irányítása és ellenőrzése alatt állottak. A határőrök egy része a régi lakosságból került ki, másik részét a török elől menekülő balkáni népek adták. Jó és megbízható harcosoknak bizonyultak. A XVI. és XVII. században, amíg a török veszély állandóan fenyegetett, a magyarországi szervezethez hasonlóan várakban szolgáltak, amelyek várcsoportokra oszlottak és két főkapitányságot alkottak. A várszervezet központi kormányzatát I. Rudolf 1578-ban Magyarországon is a Habsburg-ház egyik tagjára, Ernő főhercegre bízta. A magyar országgyűlés ehhez is hozzájárult, a főhercegekben ugyanis az uralkodá a ) V. ö. Thiel, Viktor: Die innerösterreichische Zentralverwaltung. I—II. Archiv für österreichische Geschichte. 105., 111. 1916, 1930. Loserth, Johann: Innerösterreich und die militärischen Massnahmen gegen die Türken. Graz, 1934. Vorsehungen zur Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte der Steiermark. XI. 1.
