Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Amadé Lénárt, mint országos fópénztárnok (generális regni perceptor) vette át, s fizette ki a nádor utasítása szerint a végvárak fenntartására.

1

) 1635-ben a kamara adófelhasználási jogát helyreállították, a rovok megválasztását azonban a megyék jogkörében hagyták.

2

) 1638-ban ugyanezt a megoldást választották. Ekkor azonban az adózásnak új fajával is találkozunk, amit, a korábbi kísérletekhez hasonlóan, ugyancsak a török elleni védekezés hozott létre. Felsőmagyarország a pénzbeli adó helyett két évre 400 jól felfegyverzett lovas kiállítását és fizetését vállalta. Hogy a rendek a szükséges pénzt kitől és hogyan hajtották be, az a törvénycikkből nem derül ki. A fejlődés irányát azonban a kamaraitól a rendi-megyei adóigazgatás felé az 1635-ihez hasonlóan ez a törvénycikk is jól mutatja.

3

) 1647-ben országos jövedelmi főigazgatót (generális regni proventuum administrator) állítottak az adóügy élére.

4

) Baráth Tibor szerint

5

) ez maga a kamaraelnök, Lippay Gáspár volt. Valószínű, hogy a rovókat ekkor ez a főigazgató nevezte ki es látta el utasítással. De az sem lehetetlen, hogy egyes helyeken továbbra is a megyék választották. Baráth tanulmánya az adóigazgatás kérdésével részletesen nem foglalkozik, úgyhogy az egész XVII. századi fejlődést tüzetes vizsgálat alá kellene vetni. A század második felére nézve pedig nemcsak az adóigazgatásnak, hanem az egész adóügynek története teljesen ismeretlen. A törvénykönyvből csak annyi tűnik ki, hogy a rendek 1649-ben már az egész országra nem adót szavaztak meg, hanem bizonyos számú lovas és gyalogos katonaság felszerelését és ellátását vállalták magukra.

6

) Az uralkodó pedig a végvárak gondozását és a végvári katonaság fizetését. A pénzt erre már nem az adóból, hanem a nemrég bevezetett hadiadó-jellegű félharmincadból fordította. Hogy a rendek miből fizették a rendi katonaságot, milyen szervezet segítségével gondoskodtak ellátásáról, azt külön kutatásoknak kell majd megállapítaniuk, az adó- és a hadügy szoros kapcsolatának szemmeltartásával. Az 1655:5. t.-c. szerint részben saját zsebükből, részben pedig a jobbágyokra porták szerint kivetett adóból tettek eleget törvényesen vállalt kötelességüknek. A hadiadónak tehát ebben az időben két faja volt. Az egyik a félharmincad, amit 1635 óta a rendek egyik országgyűléstől a másikig terjedő időre szavaztak meg, amelyet a kamarák a harmincadszervezet útján hajtottak be, s a végvárakra tartoztak fordítani. Eredetére nézve rendkívüli jövedelem, mert az országgyűlésen ajánlották meg, igazgatását tekintve azonban rendes, azaz tisztán királyi szervek kezelése alá tartozó bevételi forrás. A másik a korábbi hadiadó, amely jellemző módon éppen 1635-től, azaz a félharmincad bevezetésétől kezdve fokozatosan kisiklik a kamarák, azaz a fejedelmi hatóságok befolyása alól, s tisztán megyei-rendi irányítás alá kerül. A rovókat most már inkább pénztárnokoknak (perceptores) nevezik, nem kamarai, hanem megyei tisztviselők, akik a jobbágyságra kivetett adót nem a kamaráknak, hanem a rendi katonaság kiállításával megbízott személyeknek szolgáltatják be. Ezeket nem a király ellenőrzi, x

) C. J. H. 1630 : 5. t.-c. a

) C. J. H. 1635: 1. t.-c. 3

) C. J. H. 1638 : 5. t.-c. , *) C. J. H. 1647 : 25. t.-c. B

) I. m. 54. 1. «) C. J. H. 1649 : 3. t.-c.