Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Adófajták. Az adó, amely ilyen módon a rendi dualizmus korszakában nemcsak pénzügyi, hanem közjogi szempontból is fontos szerepet töltött be, elsősorban a hadiadó volt, amely katonai szükséglet fedezésére szolgált. Az egykorú szóhasználat magyarul rovásnak, latinul contributionak, dicanak vagy subsidiumnak nevezte. A Mohács előtti idők másik nagy adófajtája, a kamara haszna (lucrum camerae), amely a pénzverésért a királynak járó díjból, azaz illetékből fejlődött adóvá, Mohács után fokozatosan megszűnik, beleolvad a hadiadóba, amellyel együtt szavazzák meg, hajtják be s közös célra, a török elleni védekezésre fordítják. A hadiadót pénzben fizetik, de a várrendszerrel kapcsolatban, a várakban elhelyezett őrségek különleges szükségleteinek megfelelően, előfordult két természetbeni alfaja is: az élelmiszeradó (annona) és a vármunka (labor gratuitus). Mellettük ugyancsak az országgyűlés ajánlotta meg a királyi vagy királynéi ajándékot (donativum, honorárium) és a koronapénzt (pecunia coronalis), az előbbit koronázáskor, az utóbbit a szent korona őrzésére, jelentőségük azonban a hadiadóét meg sem közelítette. A szabad királyi és bányavárosok hadiadójának, szemben a földbér jellegű censussal, taxa volt a neve. Az adók pénzügyi jelentőségével, az államháztartásban betöltött szerepükkel a gazdaságtörténelem hivatott foglalkozni. A magyar gazdaságtörténelem ezt a feladatot a 16. századra és a 17. század első felére nézve már megoldotta. E század második felének, továbbá a 18. és 19. század viszonyai azonban még tisztázatlanok, s a további kutatás számára tág lehetőséget nyújtanak. Thallóczy Lajosnak, majd Acsády Ignácnak még a mult század végén megkezdett munkássága csak legújabban, az 1930-as években talált folytatókra. Tanulmányaik alapján az 1526-tól 1648-ig terjedő időszakról tudjuk, hogy mikor, kik, milyen alapon és mennyi adót fizettek. Ezek a kérdések különben a közigazgatástörténetet csak közvetve érintik. De feleletet adnak a munkák az adóigazgatás problémáira is, az adó kivetésének, behajtásának és elszámolásának módjáról is tájékoztatnak, ha az ilyen irányú alapos részletkutatást nem is teszik feleslegessé. A fejlődés főbb vonalainak vázolását mindenesetre megengedik, amivel e kor adóigazgatásának történetét előnyösen megkülönböztetik a magyar közigazgatás múltjának egyéb, teljesen elhanyagolt területeitől. 1 ) Az adókezelés szempontjából elsősorban különbséget kell tenni a városok és egyéb kiváltságos területek, másrészről a megyék adózása között. Az előbbiek az adót, nemcsak a földbért (census), amelyet a királynak mint földesuruknak adtak, hanem a hadiadót (taxa) is, egy összegben fizették, amit az uralkodó határozott meg. Ennek a fix összegnek szétosztása a kiváltságos terület lakossága között, azaz az adókivetés, azután a behajtás, s végül az adókezelő személyzet elszámoltatása, azaz az adóigazgatásnak mindhárom mozzanata, az illető hatóság belügyének számított, amibe az állami hivatalok, a kamarák nem avatkoztak bele. A fontos csak az volt, hogy a vezetőség az előre meghatározott időpontban az adót pontosan *) Thallóczy Lajos: A kamara haszna. Bp., 1879. Acsády Ignác: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888. U. a.: A jobbágy-adózás 1564—1576ban. Bp., 1894. U. a.: A jobbágyadózás 1577—1597-ben. Bp., 1896. U. a.: A magyar adózás története 1598—1604. Bp., 1906. Baráth Tibor: A magyar állam adóügye. Km/, a Századok 1930. évi folyamából. Juhász Lajos : A porta története 1526—1648. Századok 936. évi pótfüzete.
