Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
kereskedő neve, lakása, az áru mennyisége és minősége, valamint a kivitel napja mellett azt is feltüntették, hogy a vámból mit fizettek le és mivel maradtak hátralékban. Amint a kereskedő a vásárra érkezett, a handgróf és a pénztárnok azonnal átvizsgálták az árut és összevetették a harmincadcédulákkal. Azt, ami nem volt rajtuk feltüntetve, lefoglalták és csempészholminak nyilvánították. Ennél a vizsgálatnál lehetőleg mindketten, de egyikük legalább mindig személyesen volt jelen. A befolyt pénzt a handgróf szekrényében őrizték. A pénztárnok háromféle naplót vezetett. Egy általános könyvet, amelybe minden harmincadcédulát szórói-szóra lemásolt. Azután két jegyzéket (extractus), egyiket a beszedett harmincadról, a másikat az eladott csempészáruról. A lefoglalt holmit ugyanis, hacsak a kamara máskép nem rendelkezett, azonnal eladták. Ezeket a naplókat minden negyedév végén beküldte a magyar kamarához, ugyanilyen időközökben a pénztár állományát is átadta a kamara pénztárnokának. Év végén pedig, a magyarországi kamarai tisztviselőkhöz hasonlóan, összefoglaló elszámolással tartozott. Működését tehát, bár utasítását az udvari kamarától kapta, a magyar kamara ellenőrizte. Kétségtelen, hogy magyar tisztviselő volt, amit az utasítás azzal is kifejezésre juttatott, hogy vitás kérdések eldöntéséért a pozsonyi kamarához utasította. Évi 48 forint fizetését valószínűleg a gondjára bízott pénztárból vette fel. Valószínű, hogy a bécsi harmincadpénztár a XVI. és XVII. században állandóan működött, párhuzamosan a handgrófsággal. A handgrófság mindvégig osztrák hivatal maradt, főhatóságát 1706-ban az udvari kamarától az udvari bankbizottság vette át, minthogy ekkor jövedelmét a bécsi városi bank rendelkezésére bocsátották, amelyre a bankbizottság felügyelt. A harmincadpénztár azonban magyar jellegét továbbra is megőrizte, ami abban is kifejezésre jutott, hogy későbbi utasításait már nem az udvari, hanem a magyar kamara fogalmazta és állította ki. A morva handgrófság. Még szorosabb kapcsolatban állott a magyar harmincadüggyel a morva handgrófság és a mellette működő pénztárhivatal. Történetüket még homály borítja, amelyet a részletkutatás hivatott eloszlatni. E helyen csak néhány támpontot adhatunk a további kutatás számára. Takáts Sándor szerint 1 ) a morva handgrófságot I. Ferdinánd 1550-ben Auspitzban tisztán a magyar marhakereskedés megvámolása és ellenőrzése végett állította fel. Ennek megfelelően 1563-ban az udvari kamara alól a magyar kamara alá került. 1625-ben megszüntették, ettől kezdve a bécsi handgróf egyúttal a morva handgrófi címet is viselte. A morva pénztárhivatal felállítását már 1561-ben tervbevették, de Acsády Ignác szerint 2 ) működését csak 1565-ben, azaz a bécsi pénztárral egyidőben, kezdte meg. Mindkét szerv rendeltetésére fény derül azokból az utasításokból, amelyeket a magyar kamara tanácsa az uralkodó nevében a morva handsgraviusnak 1574-ben, a pénztárnoknak pedig 1577-ben adott. 3 ) Az utasítások erősen hangsúlyozták, hogy a handgróf és a pénztárnok a legteljesebb egyetértésben járjanak el. Ezért kötelezték őket, hogy ugyan*) Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897., 197. I. 2 ) Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. Bp., 1888., 139. 1. 3 ) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Lib. Instr. III., 434. és V., 495. Mindkettő eredeti tisztázatban maradt fenn.
