Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

kérnek, a jövedelmet hozzá szolgáltatják be, kifizetéseket csak kamarai meghagyásra eszközölnek.

1

) A kassai harmincad a mohácsi vészt megelőzően föléje volt rendelve a többi északkeleti hivatalnak, az eperjesi, bártfai és lőcsei fő-, valamint az ófalvi, lublói, sztropkói és homonnai leányhelyeknek.

2

) Ezt a régi helyzetet akarta az 1552-i utasítás felújítani, amikor meghagyta, hogy a kassai harmincados »régi szokás szerint« felügyeljen a többi harmincadra, figyelmeztesse őket, hogy tisztüket kötelességtudóan töltsék be, hibáikat javítsa ki, ha pedig szavának nem engedelmeskednének, tegyen jelentést a kamarának vagy a királynak. Pénztári naplóikról minden negyedévben és minden év végén kérjen kimutatást, s azt a maga kimutatásaival együtt terjessze a kamara elé. Arra nézve nem döntött az utasítás, hogy a jövedelemről a harmincadosok Kassán keresztül, vágy pedig közvetlenül számoljanak el a kamarának. Az utasítás iránya az előbbit teszi valószínűvé.

3

) A kassai harmincadfelügyelőség terve nem valósult meg. Működésének nyoma nem maradt; s két évvel az említett utasítás kiadása után, 1554-ben í. Ferdinánd már úgy határozott, hogy az Északkeleti Felvidék királyi harmincadhivatalait is Werner György és Thorda Zsigmond felsőmagyarországi igazgatóságára bízza. Kinevezésük és elbocsátásuk jogát a magyar kamara számára tartotta fenn, utasításukat innen kapták, fizetésüket, valamint azt, hogy hány lovast tartsanak, itt állapították meg. Az alkalmas személyeket azonban a harmincadosi és ellenőri állásokra az igazgatóság szemelte ki, működésüket ellenőrizte, a jövedelemről neki számoltak el. Ez a megoldás azután véglegesnek bizonyult. 1567-ben, amikor az igazgatóságot kamarává szervezték át, a területén fekvő harmincadokat teljesen alája rendelték, fölöttük ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint a pozsonyi .kamara a nagyszombati és trencséni csoport fölött. Az 1567-i utasítás a következő hivatalokat említi: Késmárk, Lőcse, Lubló, Bártfa, Eperjes, Kassa, Sztropkó, Homonna, Varannó, Ungvár, Szikszó, Tokaj, Kisvárda. A tisztviselők kinevezése, utasítása és esküje ugyanúgy történt, mint a magyar kamara területén. Az általános utasítás pontjai itt is irányadók voltak, a szepesi kamarának is jogában állott azonban, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően néhány pontban változtasson rajtuk. A király hozzájárulásával új hivatalokat szervezhetett, vagy a régieket alkalmasabb helyre helyezhette át. Munkám keretei itt is csak azt engedik meg, hogy a hivatalokat felsoroljam és mellettük feltüntessem, hogy működésükre milyen években találtam adatokat.

4

) Ófalu (Antiquavilla) 1604, 1610—11, 1623, 1629, 1631, 1642, 1650, 1673—82, 1702—3. Lubló 1567, 1604, 1623, 1629, 1631, 1642, 1650, 1673—82, 1702—3. Palocsa 1629 (Szeben filialisa), 1631, 1642, 1650, 1673—82, 1702—3. x

) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 16. 2

) M. Gazdaságtörténelmi Szemle, 1894., 304. I. 8

) A kassai harmincados 4 lovas tartására évi 200 forintot kapott, az ellenőr 100 forintból 2 lovast tartott. Az utasítás pontjai egyébként megfeleltek az általános mintának. «) Az adatokat az 1567-i utasításból, az 1604-i, 1623—25-i, 1626—29-i, 1631-i, 1642-i, 1650-1, 1673—82-i, 1702—3-i számadásokból (Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 7. ; Cam. Scep. Libri proventuum), valamint Takáts Sándor kis cikkéből vettem : Borkivitelünk Lengyelországba 1610- és 1611-ben. M. Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899., 85—89.