Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
hivatal működésének. 1 ) 1600 és 1622 között sorsát egyelőre homály fedi, attól kezdve rendszeresen elszámolt a jövedelemmel. v Léva a Garam alsó folyásánál csak a XVII. század elején jelent meg a harmincadhivatalok sorában. Működése a rendelkezésemre álló adatok alapján 1615 és 1675 között mutatható ki. Valószínűleg a török hódoltság felé irányuló kereskedés hívta életre. Ugyancsak a török hódoltság magyarázza a következő harmincadhelyek működését: Vác 1608 és 1619 között. Nógrád 1622 és 1653 között. Drégely 1596-ban és 1597-ben. Szécsény 1622 és 1662 között. Losonc, mint Szécsény filialisa, 1641 és 1653 között. Korábban, mint önálló hivatal, később mint Rimaszombat leányhelye, a szepesi kamara alá tartozott. Azokban az időkben, amikor az északkeleti megyékkel együtt a szepesi kamara is az erdélyi fejedelmek, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György kezére került, azokat a harmincadhivatalokat, amelyeknek jövedelmét a király nem engedte át, a pozsonyi magyar kamara igazgatta. Ilyenek voltak: Rimaszombat 1622-ben, azután 1645 és 1648 között. Késmárk 1622-ben és 1652-ben. Lőcse 1622-ben. Palocsa 1650-ben, Bártfa 1622-ben. Szeben 1650-ben. Eperjes 1622-ben. Sztropkó 1650-ben. Homonna 1641-ben, Tokaj 1641-ben. A Dunántúl és Szlavónia harmincadhelyei a pozsonyi csoporttal együtt a XVII. század 30-as éveiig ki voltak véve a magyar kamara hatósága alól, s részben a bécsi alsóausztriai, részben pedig (a szlavóniaiak) a gráci stájerországi kamara igazgatása alá tartoztak. Az Alsóausztria és Stájerország, továbbá a török hódoltság felé irányuló kereskedés vámjövedelme így nem a magyar kamara pénztárába folyt be, ami az ország érdekeit súlyosan sértette, s ami ellen a rendek az országgyűléseken ismételten szót emeltek. A harmincadok történetének feldolgozója hivatott megállapítani, hogy az uralkodót és az udvari kamarát a rendi panaszok, vagy más indokok bírták rá, hogy e régi sérelmet orvosolják. 2 ) Valószínű, hogy a végvárak ellátása döntő súllyal esett latba az elhatározásnál. A királyi kincstár eme legjelentékenyebb terhének viselésére a váruradalmak elégtelennek bizonyultak, a harmincadok készpénzjövedelmét a katonaság fizetésére és felszerelésére kellett fordítani. Az 1635. évi I. törvénycikk a rendes vámon felül külön félharmincad szedésére adott engedélyt, amit kizárólag a végvárakra költhettek. A félharmincadot is a harmincadhivatalok szedték, de külön számoltak el róla a kamarának. Az 1631-i számadásokban már szerepel a pozsonyi, óvári és nedelici főharmincad, 1648-tól kezdve pedig a Duna balpartján x ) Acsády szerint 1561-ben állították fel. I. m. 139. 1. 2 ) Takáts Sándor szerint a dunántúli harmincadok még 1653-ban is az alsóausztriai kamara alá tartoztak. A kérdést ő nem döntötte el. L. M. Gazdaságtörténelmi Szemle, 1898., 446^447. 1.
