Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Ismételten hangsúlyozták az utasítások, hogy minden bevétel és kiadás a pénztárnok kezén menjen keresztül. Azt azonban ezután sem tudták kiküszöbölni, hogy egyes bevételeket, legtöbbször harmincadokat, még a helyszínen kiutalványozzanak. Ilyenkor azonban a pénztárnok nevére szóló nyugtát állítottak ki, amit a pénztár, a megfelelő utalvánnyal együtt készpénz fejében tartozott elfogadni és nyilvántartani. A befizetések alkalmával a pénztárnok felvilágosítást kért a tanácsosoktól vagy a levéltár őrétől arra nézve, hogy az illető tisztviselő mennyivel tartozott, s ha kevesebbet fizetett, a tanács elé utasította. Ezáltal akadályozták meg a hátralékok felhalmozódását. Kényes kérdés volt az utalványozás joga. A magyar kamara királyi rendeleten alapuíó utalványait a pénztárnok mindig tartozott figyelembe venni. A szepesi tanácsosok utalványozási jogát azonban erősen megkötötték. Különösen szigorúan tiltották, hogy a jövedelmeket előre lekössék. De a már befolyt összegeket is csak a magyar kamara utasítása alapján utalhatták ki. A pénztárnokot azért is függetlenítették a tanácsosoktól, hogy a szabálytalan utalványok kifizetését, illetve elfogadását annál könnyebben megtagadhassa. Egy 1669-i utasítás úgy rendelkezett, hogy a pénztárnok a fizetéseknél a következő sorrendet tartsa meg: 1. a kamara tisztviselői, 2. a postamesterek és postások, 3. a kassai gyalogosok, 4. a szendrői német őrség, 5. a műszaki személyzet. A többi utalványt a pénztár helyzetéhez mérten, fontosságuk és sürgősségük szerint válthatta be. A végvári katonaságot elsősorban a félharmincad jövedelméből fizette, ezt más célokra nem is fordíthatta. Mint fizetőmester az ekkor már 300 forintra rúgó pénztárnoki fizetésen kívül még 100 forintot kapott. A rendkívüli utalványokra, építkezésekre, várerődítésre, salétromvásárlásra, puskaporgyártásra stb. kifizetett összegekről továbbra is külön jegyzéket vezetett. Ha a felvevők nem tudtak írni, nyugtájukat a levéltárnok, vagy valamelyik esküt tett kamarai tisztviselő írta helyettük alá. 1 ) Az 1663-i zárszámadás. Jó áttekintést nyújt az igazgatóság működéséről ebben az időben Danéczy György 1663-i pénztári naplója, amelynek főbb rovatai a következők : 2 ) Bevételek. Harmincad 25.322 forint 38 dénár Félharmincad 16.006 «55 • Zemplén megye adóssága ... 450 « — « Koronapénz 174 « 81% « Városi census 1.045 « — « Városi taxa 400 « 50 « Szepesi prépostság 140 « 40 « Kassai magtár 300 « — « Tizedpénz 53 « 37% « Nagybányai bánya 2.361 «60 « 1662-i felesleg 9.632 « 08% « Összesen 55.886 forint 70 dénár 8 ) x ) Danéczy (Danetius) György, Holló Zsigmond és Fabritius Mihály pénztárnokok (1662—1669) utasításmintája Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. I. No. 53. Potthurnyai Baltazár 1669. júl. 15-én kelt utasításának másolata u. o. Fasc. 7. 2 ) Orsz. Lvt. Múz. lvt. Kamarai iratok. Fol. Lat. 960. II. 8 ) A naplóban tévesen 55976 fr. 70 dénár.
