Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)

Bevezetés

Az igazgató kísérte figyelemmel, hogy milyen családok haltak ki és milyen birtokok szálltak vissza a kincstárra. Az utasítás szerint politikai szempontból is megfigyelte az országrész felkelésekre igen hajlamos lakosságát, s ha valamilyen nyugtalanító hírt hallott, azonnal értesítette a királyt vagy a magyar kamarát. Mindezért évi 500 magyar forint fizetést kapott, két írnoka

1

) (amanuenses) részére 200-at, egy futár (cursor) tartására pedig 120-at. Székhelyét, amíg Kassa az erdélyi fejedelem kezén volt, Eperjesre helyezte át

2

) Péchy alatt 1631-ben az igazgatóság a következő tisztviselőkből és altisztekből állott

l

: 1 igazgató 1 pénztárnok 1 levéltári őr 4 jegyző (irnok) 1 levéltári segédőr 2 futár 1 kapus

3

) Paczoth Sándor igazgató. Péchyt a halál nemsokára elragadta az igazgatói állásból. 1631. szeptember 30-án az udvari kamara már Paczoth Sándor számára állított ki utasítást, amely pontról-pontra megegyezett Péchyével. Különbséget csak abban figyelhetünk meg, hogy Paczoth mellé Tassy Gáspár személyében egy második tanácsost is kineveztek, kettejük viszonyát azonban nem írták körül.

4

) Péchy igazgatósága nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Különösen a katonaság, elsősorban a felsőmagyarországi parancsnok (generális) részéről hangzott el ellene sok panasz. A magyar kamara az 1630-as évek közepén egyik tanácsosát, Bercsényi Imrét volt kénytelen kiküldeni a kamarai és katonai természetű panaszok megvizsgálására. Bercsényi utasításából 5

) kitűnik, hogy az uralkodó már Hoffmann György idejében elhatározta a szepesi kamara megszüntetését, s szándékát azóta sem változtatta meg. Takarékossági szempont is vezette ebben az elhatározásában, amit azonban Paczoth nem vett figyelembe, s több hivatalnokot fogadott, mint amennyire utasítása értelmében joga lett volna. Egyebekben is önkényesen járt el. Az alhivatalnokokat, harmincadosokat stb., saját tetszése szerint nevezte ki, anélkül, hogy a magyar kamarát tájékoztatta volna. Álláshoz juttatott embereit nem ellenőrizte, előlegeket vett fel egyéni céljaira, a tartozásokat elengedte, a hátralékokat nem hajtotta be. Hatalmas napidíjakat számított fel olyan utakért, amelyekre megbízatása nem volt. Alapos gyanú merült fel arra nézve is, hogy nemcsak a melléje osztott tanácsossal, hanem a pénztárnokkal is megegyezett, s közösen elpalástolták egymás mulasztásait. A magyar kamara ezért megbízta Bercsényit és a segítségére rendelt Melith Györgyöt, hogy az összes jövedelmi ágakat, továbbá valamennyi végvárat vizsgáljanak meg és tapasztalataikról részletes jelentésben számoljanak be. x

) Ezek szintén hivatali esküt tettek. 2

) Péchy utasítása másolatban maradt fenn. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 7. 3

) Orsz. Lvt. Kam. lvt. Számadások. 4

) Utasítását másolatban 1. u. o., továbbá Libri Instr. V., 513., IX., 664. Lényegtelen eltérés, hogy az utasítás Paczoth részére, ha utaznia kell, napidíjakat helyez kilátásba. Jellemző, hogy utazásait lehetőleg előre be kellett jelentenie a magyar kamarának. 8

) Másolatban, keltezetlenül maradt fenn. Orsz. Lvt. Kam. lvt. Instr. Fasc. 7. 1633. és 1638. között kelhetett, mivel Bercsényi 1633-ban lett magyar kamarai tanácsos és 1638-ban meghalt.