Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Acsády Ignác megpróbálta, sajnos csak töredékes adatok alapján, összeállítani a szepesi kamara bevételeit és kiadásait 1572-ben, 1588-ban és 1592ben. 1 ) Szerinte ezekben az években a bevételek, amelyeknek fő forrásai a rovásadó, a városi taxa és census, a kamara haszna, a harmincad, a tized, a várbirtokok és a bányák voltak, sohasem fedezték a kiadásokat, amelyek elsősorban katonai célokat szolgáltak. Az 1592. évi bevételeknek jelentékeny részét, egyharmadnál többet, az elzálogosított jószágokért befolyt összegek adták. A király ugyanis a koronára háramlott birtokokat nem adta örök adományba, hanem elzálogosította. Ez a jövedelem igen tekintélyes hasznot hajtott a kincstárnak, úgyhogy utóbb már nem is várták meg, amíg egyes családok kihaltak, hanem hűtlenségi pöröket indítottak ellenük és a vádlottakat jószágvesztésre ítélték. Ez az eljárás természetesen óriási elkeseredést és felzúdulást váltott ki, s egyik oka volt Bocskay felkelésének. Afelkelők gyűlölete elsősorban a két kamaraelnök, Szuhay István egri és Migazzi Miklós váradi püspökök ellen irányult, akiket száműztek és törvénybe iktatták, hogy kamaraelnök csak világi ember lehet. A szepesi kamara 1604. október havától kezdve egészen 1607. áprilisáignem is működött. 2 ) Az, ami a közigazgatástörténetet legjobban érdekelné, hogy a szepesi kamara szervezete az utasítások eléggé általános elvei alapján hogyan épült fel, fokozatosan miként fejlődött, egyelőre ismeretlen. Acsádyt a kamara működésének közgazdasági eredményei érdekelték csupán, az utána következő irodalom pedig a közjogi természetű kérdések meddő fejtegetésében merült ki. Annyi azonban bizonyos, hogy a kamara beváltotta a működéséhez fűzött reményeket, az államhatalmat, a központi kormányt eredménnyel és méltóan képviselte a távoli felsőmagyarországi részeken. Jelentőségét nem ítélhetjük meg az elkeseredett rendek országgyűlési kifakadásai alapján, hanem azt kell tekintenünk, hogy e vidék végvárai felépültek, fennállottak, bennük katonák ezrei szolgálták a hazát, védelmükben hatalmas uradalmak és kis falvak lakossága találta biztonságát, dolgozhatott, gondoskodhatott védőinek ellátásáról. Hogy ez rendben és nagyobb zavarok nélkül évtizedeken keresztül így lehetett, az a kapitányok segítségével irányító és ellenőrző hatóság, a szepesi kamara érdeme volt. Nem csodálkozhatunk rajta, hogy mindjárt a bécsi béke törvénybeiktatása után megjelentek Kassán az akkor hiég csak főherceg Mátyás biztosai és a régi, jól bevált hivatalt új életre próbálták támasztani. Hoffmann György igazgatósága. Illésházy István és Vizkelety Tamás magyarnyelvű utasításából 3 ) a szepesi kamara új képe bontakozik ki, amely azonban erősen hasonlít a régihez. A biztosok kassainak nevezték a kamarát és élére nem elnököt, hanem két tanácsost, Hoffmann Györgyöt és Daróczy Ferencet állították. Melléjük rendeltek egy pénztárost, egy számvevőt, egy számvevői segédet, három Írnokot (scribae) és két futárt (postarii). A tanácskozás és az ügyintézés módjáról az utasítás hallgat, valószínű, hogy a régi gyakorlatot újították fel. *) I. m. 119—133. 1. 2 ) I. m. 16—21. 1. Magyar Országgyűlési Emlékek, VIII. 329—330., IX., 201—202., 346., 349., X. ,132., 345., 365., XI., 274., 276., 280., 285., 365., 405., 694., XII., 413. 1. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pöre. Akadémiai értekezések a történettudomány köréből. XX., 1. s ) Eredetije Orsz. Lvt. Kamarai lvt. Instructiones, Fasc. 7. Kiadta K. E. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897., 79—82. 1.
