Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
14. §. A kormányzóság. (Gubernium.) Szelepcsényl György érsek helytartósága. Az alkotmány felfüggesztése. A helytartói tisztséget újra főpapra, a hű, de már agg Szelepcsényi György esztergomi érsekre ruházták, ugyanakkor azonban megkezdték a tanácskozásokat, amelyek végül 1673-ban a magyar alkotmány felfüggesztésére vezettek. 1 ) Tagadhatatlan, hogy a központi kormány reformra szorult. Sem a helytartó, még ha nádor volt is, sem a magyar tanács nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az újkori kormányzat támasztott a hivatalokkal szemben. Már a XVI. század első felében sem feleltek meg, amikor I. Ferdinánd állandó, testületi kormánytanácsot szervezett, az osztrák tartományokban működő kormányzóságok mintájára. Jobb megoldást I. Lipót miniszterei sem találtak, nagy különbség volt azonban az I. Ferdinánd-korabeli helytartótanács és az 1673-ban felállított kormányzóság között. I. Ferdinánd a magyar törvényeknek és jogszokásnak megfelelően járt el, amikor megbízta a nádort, illetve a helytartót, hogy a legfontosabb országos méltóságok viselőivel, illetve a magyar tanács kiválasztott tagjaival állandóan együttmaradjon és az ország ügyeit testületileg tárgyalják meg, utána pedig szótöbbséggel határozzanak. I. Lipót és tanácsosai azon a véleményen voltak, hogy Wesselényi és társainak összeesküvése a királyt föloldotta az alkotmányra tett esküje alól és hogy az ország kormányát korlátlan fejedelmi hatalma alapján, tetszése szerint megváltoztathatja, amint azt a század elején a leigázott Csehországban tette. A meginduló tanácskozásokba a magyar államférfiakat nem vonták bele, a terveket az uralkodó legszűkebb környezete, legbizalmasabb tanácsadói dolgozták ki és beszélték meg. Kormányzóság terve. Hogy a kormányzóság felállításának eszméje kinek a fejében született meg, egész határozottan megállapítani nem lehet. Lobkowitz Vencel sagani herceg, főudvarmester és br. Hocher János Pál osztrák kancellár fáradoztak megvalósításán legtöbbet. Lobkowitz 1672 februárjában részletes javaslatot terjesztett az uralkodó elé, amelynek alapgondolatain a hosszú tárgyalások során sem változtattak. Abból indult ki, hogy a Wesselényi-féle összeesküvésekhez hasonló megmozdulások megelőzésére, az állam nyugalma, az egész kereszténység békessége, valamint Magyarország lakosságának jóléte is azt kívánja, hogy a nádorságot eltöröljék és helyébe testületi királyi kormányszervet állítsanak az ország élére. Vezetésével egy német nemzetiségű, fejedelmi méltóságú, háborúban és békében egyaránt kipróbált, teljes hatalommal felruházott királyi biztost vagy kormányzót bízzanak meg, melléje 4 magyar és 4 német tanácsost rendeljenek. Mindjárt megnevezte a személyeket is. Kormányzónak Ampringen János Gáspárt, a német lovagrend nagymesterét ajánlotta, magyar tanácsokoknak pedig az ország legfőbb méltóságait, Szelepcsényi György esztergomi érseket és helytartót, Forgách Ádám országbírót, Kolonich Lipót magyar kamaraelnököt és Majthényi János személynököt. A német tanácsosokat névszerint nem jelölte x ) A következőkben Károlyi Árpád tanulmányára: A magyar alkotmány felfüggesztése 1673-ban, támaszkodom. Akadémiai Értekezések a Történelmi Tudományok köréből. XI. k. Bp., 1884.
