C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint: Előszó
6 Előszó ezekre azonban külön csak akkor hivatkoztunk, ha az adott tétel a DF anyagába nem került be. A DF-be be nem került, esetlegesen lappangó oklevelek és kiadásaik feltárásában, mindenekelőtt Erdély vonatkozásában vettük nagy hasznát W. Kovács András magyar vonatkozású romániai oklevélközléseket regisztráló, immár az interneten keresztül bővített kiadásban is elérhető bibliográfiájának (Magyar vonatkozású oklevélközlések Romániában. [Erdélyi tudományos Füzetek 261.] Kolozsvár, 2009, illetve Magyar vonatkozású oklevélközlések Romániában [Pótlások és a 2009-2020 között megjelent közlések]. Kolozsvár, 2021. - http://real . mtak.hu/131585/ [a látogatás időpontja 2022. október 18.]). Mivel a feldolgozott év - az előző, 1427. esztendőhöz hasonlóan - az itáliai kapcsolatok szempontjából intenzívebb időszak része, ám olaszországi levéltári kutatásokra külön nem nyílt módunk, e kötetbe is bedolgoztuk a Luigi Osio, illetve Giovanni Vittani által nyomtatásban közölt milánói kancelláriai regisztratúra (a külpolitikai levelezés) forrásait, valamint Simonyi Ernőnek a firenzei állami levéltár magyar vonatkozású darabjairól készített 19. századi forrásgyűjtésének (Flórenczi Okmánytár I-II. Kézirat. MTA Könyvtár és Információs Központ, Kézirattár Ms 4994.) vonatkozó darabjait (ezek régi jelzetei alapján az eredeti források helyben kikereshetők). így Pietro Guicciardini firenzei követ missziójának második feléből írt, egyebek mellett a galambóci vereség legrészletesebb leírását is tartalmazó jelentései is helyet kaptak. Jelen kötettől (és visszamenőlegesen az 1427. év pótlásaként) felvesszük továbbá a Repertorium Germanicum online is elérhető regesztagyűjteménye alapján mindazokat a tételeket, amelyekben magyarországi egyházi javadalmat említenek. Ezek közlésénél a nyomtatott kiadás kötet- és kolumnaszámára, illetve az interneten elérhető integrált adatbázis tételszámára (egyszerűsített linkjére) egyaránt hivatkozunk. Változatlanul igyekeztünk a különlegesebb és fontosabb forrásokat (például magánlevelek, számadások, adomány levelek, mezővárosi és közjegyzői kiadványok, stb.) részben vagy teljes szöveggel eredeti nyelvükön közzétenni. Néhány nyomtatásban már megjelent forrást nehéz elérhetőségük és más, főként filológiai szempontok miatt - ez utóbbi különösen egyes 18-19. századi szövegkiadások esetében volt indokolt - újra közöltünk. A német nyelvű források kiadásánál (a központozás, az egybe- és különírás, kis és nagy kezdőbetű alkalmazása) a Szende Katalin által összeállított szabályzatot - A magyarországi német nyelvű források kiadásának elvei és gyakorlata. Fons 7. (2000) 49-62. - követtük; a mellékjelek közlésénél az értelmezhetőséget tartva szem előtt, ezért a mellékjelek írásmódjára általában jegyzetben is utaltunk. A levéltári jelzeteket illetően már jelentősebb módosításokat tettünk. Ugyan a Diplomatikai Fényképgyűjteményben közölt szignatúrák teljes körű revíziójára nem volt módunk, de javítottuk egyrészt a Pozsony város levéltárából felhasznált oklevelek jelzeteit. Ezek jelenleg érvényes alakja ugyanis a Bratislava I. kötetében szereplő, a monasterium.net oldalon is e szerint kikereshető folyószámozással azonos, így e kötettől a jelzetben első helyen ezt tüntetjük fel, majd zárójelben, „régi:”
