C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1427 (Pótlás)
48 1427. július 18. — szeptember 3. hajókra való személyzetet, hajóskatonákat, illetve kereskedőket Danzig és Thorn városából. - Kancelláriai jegyzete: Ad mandatum domini regis Caspar Sligk. - Altmann II. 6928. (Kö nigsberg! It.) - Joachim-Hubatsch I. 298/4787. (GStA PK, Ordensbriefarchiv, Nr. 4787.) - A levél bővebb ismeretét Péterfi Bencének köszönjük. 802a Júl. 18. (f. VI. p. div. apóst.) Miklós leleszi prépost és a konvent Zs.-hoz. Jún. 3-i parancsa (593a) értelmében Kenes-i Péter királyi emberrek kiküldték tanúbizonyságukat, Jakab presbitert, akik visszatérve elmondták, hogy ők kimenve Szabolcs megyébe, mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy Losonch-i bán fia: Zsigmond Arany as birtokon élő jobbágyai valóban rátörtek az apáti nemesek Apáti nevű birtokára. Restaurált, hiányos papíron, hátlapján pecsét nyomával. Joó cs. It. (Magángyűjtemény.) 817a Júl. 22. (Geben in der Großen Wallachey, am tage Magdalene) Nikolaus (Claus) von Redwitz lovagrendi testvér (mint Zs. udvarában tartózkodó követ) a német lovagrendi nagymesterhez, Paul von Rusdorfhoz. A nagymester Zs.-hoz, ill. hozzá írt levele tárgyában (a rend különböző vitás ügyeiben) igyekezett szorgalmasan eljárni; beszámol ezekről. Levele végén említi, hogy másolatban küldi a nagymesternek Zs. innen (herfort) írt levelét, valamint sende ich uwren g(nade) in einer czedel geschr(riben), wy is m(einer) h(err) k(önig) yczunt czu stet mit seinen Sachen gern den tur(ken), wy is hinfuren werdeen wirt, das wil ich, gibt mir Got zu leben, bey erssten botschafft, dy ich gehaben kan, zu wissen thun... Papíron, hátoldalán természetes színű kerek zárópecsét darabkáival. A hátoldalán a címzéstől balra a korabeli tartalmi megjelölés, és ez alatt azonos kézzel a válaszadás keltére vonatkozó megjegyzés: Geentert czur Swecz an mitwochin noch nativitatis Marie im XXVIIten jore (Schweiz, 1427. szept. 10.). GStA PK, Ordensbriefarchiv, Nr. 4794. - Joachim-Hubatsch I. 299/4794. (Uo.) - A forrás bővebb ismeretét Péterfi Bencének köszönjük. 975a Szept. 3. [Rodosz, a johannita konventben.] Regisztrummásolat a provence-i és itáliai „nyelv” (lingue) rendtartományai, egyes preceptoriumai és perjelei, illetve név szerint felsorolt képviselőik 1344. nov. 22-én Avignonban, a johannita rendházban, a gyűlésteremben Giulielmus Ferineny1 jegyző és Beltrandus de Roseto Acqui-i egyházmegyés közjegyző által írásba foglalt peren kívüli egyezségéről abban a tárgyban, hogy bizonyos dél-itáliai perjelségek, ill. preceptoriumok betöltése melyik nyelv vagy képviselőjének joga legyen. Az addigi perben az itáliaiak egyebek mellett azt állították, hogy haberent et habere debent provisionem in prioratu Ungarie et preceptorias eiusdem, quoties vacare contingent, equaliter cum dominis prioribus et preceptoribus Ungue Provincie, amelyet a provenceiek vitattak, állítva, hogy egyebek mellett a magyar perjelség betöltése teljességgel az ő hatáskörükbe tartozik. A pert a pápa három kijelölt bíborosra bízta, akik színe előtt több ülésnapon és több alkalommal is folyt a per, végül a a johanniták Avignonban, a nagymester által megbízott képviselő elnökletével összeülő rendi gyűlésükön (assemblia) arra a megállapodásra jutottak, hogy egyebek mellett prioratus Ungarie remaneat in communi fratribus lingue Italie et fratribus lingue
