C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
1428. július 3. 319 gratia non facturi; majd minderről a káptalan tegyen neki jelentést. A levelét elolvasása után adják vissza felmutatójának. Átírta Váraskeszi Lépes Lóránt erdélyi alvajda 1430. okt. 17-i oklevelében negyedikként, amely szerint a levél ad commissionem propriam restre serenitatis ex deliberatione barronum in iudicio facte kelt, ezt átírta uő 1431. okt. 21-i oklevelében. DL 27136. (KKOL, Cista comitatuum, Kolozs T-87.) 772 Júl. 3. Gyulafehérvár. János nagyenyedi plébános, erdélyi kanonok és György erdélyi püspök vikáriusa emlékezetül adja, hogy János, az orvosi tudományok doktora, kolozsvári plébános egyfelől, másfelől Henrik kolozsvári domonkos perjel és az erdélyi domonkos kerület vikáriusa meg az ottani szerzetesek között bizonyos plébániai jogok, úgymint temetkezési hely választása, kánoni rész, gyóntatás, a monostorba temetkezni kívánók temetése és a szentségkiszolgálatatás ügyében per keletkezett, és a felek megidéztettek bírósága elé. A tárgyaláson előbb János plébános ismertette álláspontját, majd erre Henrik perjel felelt és mutatott be pápai kiváltságleveleket. A vikárius bírótársaival együtt úgy döntött, hogy a plébánosnak és a plébániának azon személyek után, akik a monostorba kívánnak temetkezni, illetve részükre végrendelkeznek, kánoni rész jár; továbbá a perjel és a szerzetesek szabadon eldönthetik, hogy ki temetkezhet kolostorukba, de őket kiközösítés terhe alatt nem befolyásolhatják ígérgetéssel; továbbá a plébános egyházközségi hívei csak püspöki vagy vikáriusi írásos engedéllyel gyónhatnak a perjelnél vagy a szerzeteseknél az egyházmegyei zsinati határozatok szerint; a gyóntatáskor a szerzetesek nem rendelkezhetnek a püspöknek fenntartott esetekre szóló feloldozási hatáskörrel, hacsak nem kapnak erre külön engedélyt; az oltáriszentséget és a többi szentséget sem szolgáltathatják ki a plébános engedélye nélkül; végül a vikárius és bírótársai akarják, hogy felek tartsák meg Kolozsvár eddigi helyi szokásait, azaz a holttest mindig előbb a plébániatemplomba szállíttassék, mielőtt a kolostorban eltemetik; továbbá a felek változatlanul tartsák meg a közöttük vagy elődeik között György esztergomi érsek előtt az erdélyi püspök Gyalu nevű várában létrejött békés egyezséget, hogy a plébános a plébániai vasár- és ünnepnapi miséje elmondása után egy teljes óra szünetet köteles tartani. - Z-W. IV. 354. (A kolozsmonostori konvent 1753. évi átírásából.) - Bónis: Szentszéki reg. 271/2292. sz. (A kiadás után.) - Eredeti példánya: hártyán, függőpecsételés helyével, a szöveg alatt Jankaszentgyörgyi János fia: Fábián pécsi egyházmegyei klerikus, császári és apostoli közjegyző jelvénye (képét lásd az 547. oldalon) és záradéka. Kolozsvári Római Katolikus Plébánia Levéltára, Középkori oklevelek 6. (DF 287873.) 773 Júl. 3. (3. die visit.) Az erdélyi káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük Megyies-i Doron István miles és felesége: Orsolya (nob.) egyfelől, másfelől leányuk: Erzsébet hajadon (nob.), majd az előbbiek a következő bevallást tették: ob filialem affectionem, quam in ipsa(m) Elizabeth unica(m) eorum filia(m) gererent et haberent, a Küküllő megyei Dombo, Kenched, Zeplak és a Fehér megyei Lapad birtokaik, amelyek őket királyi örökadomány címén illetik, felét meg a Küküllő megyei Balasfalva birtokuk, amely őket zálog címén illeti, és malmaik felét valamennyi haszonvételükkel és tartozékukkal Erzsébetnek adják és adományozzák azzal, hogy ha Erzsébet utódok nélkül halna meg, akkor azok visszaszállnak atyjára és anyjára, illetve azokra, akik túlélik őket, fiaikra, leányaikra és az ő örököseikre; ha István és felesége utódok nélkül hunyna el, akkor a birtokok másik
