C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
1428. május 31. 257 Niccolà Piccinino maradt hűségén, de csapatai nem teljes számban engedelmeskednek. Másik zsoldosvezére, (Angelo) Belmamolo di Lepeno nem akarta ismételten megújítani vele a szerződését. A hercegi hadak több főembere a háború kezdeti időszaka óta az ellenség fogságában sínylődik. A háború terheitől elszegényedett és kimerült alattvalói elégedetlenkednek, széthúznak és lázonganak, illetve súlyosan panaszkodnak a saját katonái túlkapásaira, rablásaira, amelyek egyre elviselhetetlenebbek a kifizetetlen zsold miatt. Mindezek ismeretében kényszerült arra, hogy a pápa ösztökélésére, aki azzal fenyegette, hogy maga is csatlakozik ellenségeihez, ha nem állapodik meg velük, tárgyaljon és egy dicstelen, kárhoztatható és keserű békét kössön. Ennek értelmében saját államának mintegy harmadát: Bresciát és Bergamót teljes vidékükkel (territorio) együtt, az egész cremonai vidéket, Rolan do Pallavicini területét és a csapatai által korábban a pármai, piacenzai és genovai vidékből és másutt elfoglalt részeket kellett átadnia az ellenségnek. Mindezek tudatában alázatosan könyörög Zs. bocsánatáért és kéri, hogy helyzetére és érdemeire való tekintettel továbbra tekintse hű szolgájának. Amikor (Szászi János) veszprémi püspök és Brunoro della Scala előző (1427.) nyáron, amikor - a még kedvező kilátások idején - itt tárgyaltak vele, Zs. nevében annyit engedtek meg számára, hogy a hadi helyzet kedvezőtlenebb fordulatai esetén, ha a szavojai herceg egyidejűleg megtámadná, ha Genova elvesztése elkerülhetetlen vagy ha csapatai döntő csatát vesztenek, tárgyalásokba bocsátkozhat ellenségeivel. Zs. bizonyosan hallott a szavojai herceg hadmozdulatairól és hallott a csatavesztésről is. Genovát olyannyira ostromolták, hogy negyven napon át zárva kellett tartani a városkapukat, így nem az emberi erőn vagy tehetségen múlott, hogy nem foglalták el. Ö maga mindeközben állhatatosan várta Zs. segítségét. Ám a fentebbi okok miatt világos lett számára, hogy a birodalom itteni helyzete, saját államának és személyének pusztulása fenyeget. így a körülmények kényszerében, akarata ellenére volt kénytelen cselekedni és államáról gondoskodni. Bízik Zs. kegyelmében és továbbra is állhatatos és hűséges szolgája marad. - Osio IL 373., kelethely nélkül. (ASMi, Carteggio i atti extra dominium, kancelláriai fogalmazvány.) - Carteggio II. 38/260. sz., a kelethely feltüntetésével. (Uo.) - Óváry 109/381. sz. (Uo.) 1 Osio teljes szövegű közlése alapján világos, hogy formailag egy Zs.-hoz szóló levél fogalmazványáról van szó. A monferratói őrgrófra vonatkozó szövegrész („Hinc aderat...” - „...reportare favorem”, Osio II. 375.) melletti margón azonban ez a megjegyzés szerepel: Hec pars Conrado non tradatur, sed apportet ipsam Urbanus de Jacopo. a levél ezen részét nem Corrado del Carreto, hanem az egyidejűleg, 1428. jún. 1-jén megbízott (628) Urbano de Jacopo követ kellett hogy közölje Zs.-dal. 2 A vonatkozó szövegrész kezdete. 614 Máj. 31. (Bude, 2. die Trinit.) Zs. a leleszi konventhez. Elmondták neki a Lomperthhaza-i polgárok és hospesek nevében, hogy ők Wpor-i Imre fia: János fia: Istvánnak meg fiainak a Bereg megyei Puzthathania nevű birtokon lévő teljes részébe, amely őket zálog címén illeti, törvényesen be akarnak kerülni. Ezért megparancsolja a konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike a szomszédok és határosok összehívása után vezesse be őket abba és iktassa részükre azt az őket illető jogon, az esetleges ellentmondókat idézze a királyi jelenlét elé alkalmas időpontra; a konvent pedig ugyanoda tegyen jelentést. Kijelölt királyi emberek: Demetrius, Iohannes Magnus de Davidhaza, Benedictus de eadem, Georgius f. Martini, Adrianus 1 de Posahaza, Albertus, Iohannes f. Ladislai, Benedictus f. Andree de Kerepech.
