Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1375. február 2.–február 17. 83 124. 1375. február 2. (in Purif. Virg.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Ws-i Jwanka fia: János tiltja szomszédjait és különösen néhai Péter alvajda fiait Petetelke nevű földjének elfoglalásától, és hogy azt jobbágyaik útján tovább is használják. Ái a kolozsmonostori konvent 1420. március 28-i oklevelében, DL 26867. A leírás szerint a konvent régi, [1383-ban] összetört pecsétjével volt ellátva. Közlés: DocRomHist C, XIV. 525–526 (román fordításban is). *[1375. február 6. körül] A Hétszék oklevele a kerci apátságnak eladott korláttelki birtokrészekről (DocRomHist C, XIV. 526–528) valószínűleg inkább 137[7?]. [február 6. körül] kelt (245. sz.). 125. 1375. február 7. (in Vissegrad, f. IV. p. Dorothee virg.) Imre nádor a somogyi (Symigyiensis) egyház konventjéhez. Idézzék meg Tul-i Mihály fia: Lászlót, Mathyus fia: Jánost és Kerekgardon-i Lukács fia: Jánost Reche-i Balázs fia: Mihály ellenében. (*H. G.) Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, melynek körirata: +[S E]ME[RICI RE]G[NI] H[V]NG[R] PA[LA]TI, Bethlen cs bethleni lt: DL 62733. 126. 1375. február 14. (in Valentini mart.) Az erdélyi [egyház] káptalana László alvajdához. 1374. december 14-i kérésére (117. sz.) Domokos alvajdai ember, Bálint karbeli pap (presbiter), káptalani kiküldött tanúbizonysága mellett, január 26-án (f. VI. a. Purif. Virg.) Tyburchteleky birtokon [Tyburchteleky-i] Veres (Rufus) János fiait: Pétert és Györgyöt Ottó Clusmonustra-i apát ellenében február 9-re (ad oct. Purif. Virg.) az alvajda elé megidézte. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Vicewoyvode Transsilvano, pro religioso viro domino fratre Ottone abbate de Clusmonustra, contra Petrum et Georgium filios Iohannis de Tyburchteleky, ad octavas festi Purificationis Virginis gloriose, evocatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, a kolozsmonostori konvent mlt-ban, LXXVI/29 (DF 275193). Közlés: DocRomHist C, XIV. 528–530 (román fordításban is). Regeszta: KmLt 55. sz. 127. 1375. február 17. (Bude, sab. a. Kathedr. Petri ap.) [I.] Lajos király a Warad-i káptalannak. Minthogy a mindkét szemére megvakult Warsolch-i Tamás fia: Miklóst birtokaival együtt oltalmába vette (vö. CDTrans IV. 335. sz.), küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Kechel-i Egyed fia: Mihály, János fia: János, másik János fia: László, Haraklian-i Terkes (d) András, Bilgesd-i Lőrinc fia: Gergely vagy Raton-i Bud (d) András királyi ember a vak Miklós ügyvédjének útmutatása szerint járja meg Zanoch és Warsolch nevű (Karasna vm) birtokainak határát. Ha valaki ennek ellene mondana, mutassa be az ide vonatkozó határjáró oklevelét, vagy a határjárást annak az útmutatása szerint is végezzék el. Ha Miklós e határt elfogadja, vezessék be a birtokba. Ha a szomszédokkal vitára kerülne sor, a vitás terület értékének megfelelő számú szomszéd esküje döntse el, hogy kit mi illet, Miklós azonban egymaga esküjével bizonyíthat. Az iktatást ezután minden további halogatás nélkül végezzék el Miklós javára, mert ügyét véglegesen lezárni kívánja. — Ha a szomszédok vonakodnának esküt tenni, a megye ispánja vagy alispánja, a királyi és a káptalani emberrel együtt, vezesse be Miklóst a vitatott föld birtokába. Belefoglalva a váradi káptalan 1375. július 9-i jelentésébe (151. sz.), Török Bertalan gyűjteménye (DF 244529). Közlés: DocRomHist C, XIV. 530–532 (román fordításban is).
