Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1374. október 13.–október 13. 77 fiai: László, András és Miklós ellen, a királyi hadjáratra való hivatkozással (propter exercitum domini nostri regis) [1375?]. január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) elhalasztja. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Stephano et Paulo filiis Nicolai dicti Wos de Sancto Egidio ac Ladislao filio Desew de Chege, contra Iohannem filium Petri et David fratrem suum de Bogath, ad octavas festi Epiphaniarum Domini, prorogatoria. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett, mandorla alakú pecsét töredékeivel, továbbá Huszti András kéziratos regesztájával és levéltári jelzetével, Wass cs lt (DF 252824). Megjegyzendő, hogy az oklevelet írója, bizonyára az új határidőre gondolva, elírásból 1375-re keltezte. Az üggyel kapcsolatos egyéb oklevelek (100. és 121. sz.) alapján azonban e szöveg keltét ennek ellenére 1374-re kell tenni. Közlés: DocRomHist C, XIV. 490–491 (román fordításban is). Regeszta: WassLt 165. sz. 108. 1374. október 13. (in Vyssegrad, VIII. d. oct. Mich. arch.) Scepus-i Jakab comes országbíró Pribel-i Donch fia: Miklósnak és feleségének Ztergaar-i Miklós fia: Balázs ellen kezdett perét a király írásos parancsára október 6-ról (in oct. Mich. arch.) [1375]. április 4-re (ad oct. d. Med. quadrag.) halas ztja, mivel Bal ázs hadjáratba készül László Opulia-i herceggel a m oldvaiak ellen ( unacum domino Ladiz lao duce Opul i e ns i ad exercitum contra Molduanenses habitum esset profecturus) . ( * H. G.) Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, Balassa cs lt: DL 65783. Közlés: Sz 117/1983. 975 (Kumorovitz L. B.). Regeszta: BalassaLt 148. sz. 109. [1374]. október 13. (Avinione, III. Id. Octobris, an. IV.) [XI. Gergely pápa] az esztergomi (Strigoniensis) és a kalocsai (Collocensis) érsekhez. Értesült arról, hogy a Magyarország határvidékén, a tatárok felé (circa metas regni Ungarie, versus Tartaros) lakó, románnak (Wlachones) nevezett és a görögök szakadár rítusa szerint (secundum ritum et scisma Grecorum) élő nép egy részét [I.] Lajos magyar király az igaz keresztény hitre térítette, ám ezek a kisszámú és őket csak időnként felkereső magyar papokkal (sacerdotes Ungari) a nyelvi és szokásbeli különbségek (diversitate liguarum aut morum) miatt nincsenek megelégedve. Ezért saját papokra és nyelvüket beszélő, tanult katolikus püspökre volna szükségük, aki az igaz hitet csupán szeretetteljes ösztönzéssel is tovább terjesztheti a körükben, hiszen egyszerű emberekről (simplices homines) van szó. A király tanácsát is kikérve tudakozódjanak az ügyben, majd saját pecsétjükkel ellátott levélben tájékoztassák őt a felállítandó püspökség anyagi alapjai, valamint lehetséges székhelye, határai és felettes metropolitája felől. (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegVat, vol. 266, fol. 55 v. Közlés: Wadding IV. 189. — CDHung IX/4. 587– 588. — Hurmuzaki I/2. 220–221. — Eubel: Bullarium VI. 539. — DocRomHist C, XIV. 492–493 (román fordításban is). Regeszta: Mollat 2912. sz. 110. [1374]. október 13. (Avinione, III. Id. Octobris, an. IV.) [XI. Gergely pápa] [I.] Lajos magyar királyhoz. Úgy hallotta, hogy országa határvidékén, a tatárok felé (versus Tartaros) lakó és a görögök szakadár rítusa szerint (secundum ritum et scisma Grecorum) élő románság (multitudo nationis Wlachonum) egy része az ő buzgólkodása nyomán az igaz keresztény hitre tért, és a többi is hajlandó lenne az áttérésre, ha a Szentszék külön főpapról gondoskodna számukra, mivel a magyar papokkal (sacerdotes Ungari) nincsenek 1374. október 13.
