Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
[1374?]. május 1–május 2. 69 86. 13[74?]. [május 1–7. között] [Demeter erdélyi püspök] ítéletlevele. Általános helynöke: János magister, Kykulleu-i főesperes, [erdélyi] kanonok előtt a János deák, fehérvári (de Alba) polgár és püspöki jobbágy által az erdélyi káptalan ügyvédvalló oklevelével képviselt [Almakerek-i] Gegus fia: János magister pert kezdett a Fudor (d) Miklós által képviselt [Kelnek-i] Nikolaus fia: Salomon comes és unokaöccsei (fr. p.): [néhai Michael fiai: Ladislaus és Michael] ellen azon a címen, hogy Lyen nevű dédanyja (abavia, mater scilicet avie) [a Kelnekiek] ősének (precessor): néhai Cyl comes-nek volt a leánya, így apjának a nemesek birtokai között fekvő [..., Demeterpa]taka nevű örökjogú (hereditariis) birtokaiból törvényes leánynegyed, [...] vásárolt (emptitiis) jószágaiból [a fiúkéval?] egyenlő hányad, a [Kelnek?, ...] és Szászorbó (Orbo Saxonica) királyi falvak területén található örökségekből (de hereditatibus in villis regalibus sitis ..., videlicet curiis, terris arabilibus [...]) pedig sz ász szokás (more Saxonico) szerint járó rész illette volna meg. Mivel az alperesek tagadták, hogy Lyen valóban Cyl comes leánya volt, J ános vikárius állítása bizonyítására kötelezte Gegus fia: Jánost, aki [1373?]. december 7 -én (in oct. Andree ap.) elő is állította tanúit. Ezeket a vikárius egyenként, a peres feleket eltávolítva (partibus a sede iudiciaria remotis, eosdem testes divisim in secreto), eskü alatt [hallgatta ki, és vallomásaikat] pecsétje alatt [jegyzőkönyvbe foglalta?], majd a tárgyalást [1374?]. május 1-jé re (oct. Georgii mart.) elnapolta. Ekkor a püspök, aki említett helynöke és a káptalan más tagjai társaságában személyesen bíráskodott, [a bizonyítékok] figyelmes [megvizsgálása után végleg?] mentesí tette Salomon comest [és rokona it] a felperes keresete a lól. — Egy hozomány átadása kapcsán említve még Wynch. — Arenga . — Hátlapján, a bal szélen, XV. századi írás s al : Pro q uodam comite Salomone. — Uo., középen, XVI. századi kéz írásával: Expeditorie Salomonis super quartal[iciis]. — Spring, Rouendorf, Rengerkir, Drasso, Rochkyr, Kyssebes, [Gerge]sdorf, Demeterpataka, Byrbo, Vingarkir k, Benczencz, Henningfalua, Kwt, Kelnek, Peterfalua. Eredeti, hártyán, függőpecsétje a hártya egy darabjával együtt leszakadt, az oklevél bal fele teljesen hiányzik, az erdélyi káptalan mlt-ban, I/59 (DF 277235). Keltezése azon alapszik, hogy Almakeréki János 1372. május 1-jéig még azon a címen követelt leánynegyedet a Kelnekiektől, hogy említett dédanyja Chyl testvére volt (CDTrans IV. 1001. sz.), 1374. május 7-én viszont már a fenti perben hozott végleges döntés ellen tiltakozott, és fellebbezett a kalocsai érsekhez (89–90. sz.). Oklevelünk alighanem épp e végső ítéletlevéllel azonosítható: erre utal anyaga, megpecsételése és formulái, illetve a sententiam d[ifinitivam?]-ként kiegészíthető szókapcsolat a záró részben. 1373 májusára csak abban az esetben keltezhetnénk, ha bizonyossá válna, hogy a felperest az oklevél kiállításakor is János deák képviselte, mivel egy évvel később már mások voltak az ügyvédei. Regeszta: ErdKLt 1021. sz. (tévesen 1308–1322 közöttre keltezve). — DocRomHist C, XIV. 453–454. 87. 1374. május 2. (Varadini, II. d. Phil. et Iac. ap.) [I.] Lajos király az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: Selky-i Thomas, Herepey-i Pál fia: Péter és Bálint fia: Miklós vagy Balastelky-i Werus (d) György vezesse be Balaastelek-i István fia: néhai Antal leányát: Ilonát/Klárát (!) Balaasteleke és Poosteleke (Kykulleu vm) birtokbeli részeibe, és az esetleges ellentmondókat idézze az erdélyi vajda színe elé. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Fidelibus suis
