Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
376 1389. január 28.–március 10. 1002. 1389. január 28. (in Kyshothwan, f. V. p. Conv. Pauli ap.) Mária királynő az országlakók hasznára Zeudemeter-i Péter fiai: István és Jakab, valamint Almus-i (!) Péter fiai: János és László Zeudemeter nevű (Zonuk vm) birtokára szerdai napon tartandó hetivásárt engedélyez, a vásárosok számára szabad jövést-menést biztosítva. E rendelkezését hirdessék ki a megyebeli piacokon. — A szöveg élén, jobb felől és a pecsét alatt: Relatio Iohannis filii Herricy. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Zwdemeter super foro ebdomadali. Eredeti, hártyán, a szöveg alatt befüggesztett, papírfelzetes titkospecséttel, DL 30737. Regeszta: ZsOkl I. 903. sz. — Zounuk. 6/1991. 321–322 (Benedek Gy., magyar fordításban). 1003. 1389. február 2. (in Purif. Virg.) Domokos prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-egyház konventje oklevélbe foglalja Dragh székely ispán Bustahaza, Zaldobos, Hozyumezeu, Vaynokhaza, Taraz, Kystecheu, Nogytecheu és Talabor nevű birtokainak (Maromoris vm) határjárását. (*H. G.) Eredeti, chirographált hártyán, függőpecséttel, melynek körirata: [+]S CONVE[NTV]S DE LELE[S], DL 7481. Közlés: TelOkl I. 216–222. — Mihályi 89–94. Regeszta: DocVal 342–344. — ZsOkl I. 917. sz. 1004. 1389. február 12. (in Wysegrad, f. VI. a. Valentini mart.) Zsigmond király felkéri a Lelez-i konventet, hogy tartson vizsgálatot Warada-i Domokos panasza ügyében, miszerint Bylgez-i János elvette egy ZenthGewrgy-i jobbágya két lovát. (*H. G.) Belefoglalva a leleszi konvent április 23-i jelentésébe, Zichy cs zsélyi lt: DL 78005. Közlés: ZOkm IV. 395. Regeszta: ZOkm VII/1. 293. — ZsOkl I. 926. sz. A fenti ügyben 1389. június 3-án is említik Bülgezdi Jánost (DL 78007. — ZOkm IV. 398. — ZsOkl I. 1042. sz.). 1005. 1389. [március 10.–április 3. között] János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy március 10-én (in oct. Cinerum) Szentimrén (in Sancto Emerico) az erdélyrészi nemesekkel tartott ítélőszékén Thate-i Márton fia: Péter – testvérének (fr. u.): Istvánnak és unokatestvérének (fr. p.): János fia: Istvánnak a nevében is – bejelentette, hogy Kach nevű (in cttu Albensi) földért János fia: István és Herceg Péter fia: Veres (Rufus) Imre Bogaath-i nemesekkel folytatott perükben, bírói engedéllyel, fogott bírák útján kiegyeztek. Megállapodásuk értelmében a Kach határán a Morus-ra épített malom az utóbbiaknak jut a körülötte levő földdel együtt. Ennek határát így állapították meg: Quantum unus homo in arcu manuali, arte omni falsitate in hac parte abiecta, penes illud molendinum stando, penes fluvium Morus supra semel sagittare posset, et ubi illa sagitta in terram descenderet, ibi unam metam terream erigerent, et de eadem meta incipiens directe iret versus occidentalem sew possessionem Makotelke ad quandam arborem piri, ubi esset una antiqua meta. Et abhinc incipiendo iuxta cursus priorum antiquarum metarum transiret versus possessionem Ludas infra ad fluvium Morus, ubi mete terminarentur. Kach föld maga a Thate-i nemeseknek jutott. Mivel Bogaath-i János fia: György és Herceg Péter fia: Miklós nincsenek jelen, velük az erdélyi káptalan előtt az egyezséget április 3-án (sab. a. Iudica) jóvá kell hagyatni 50 finom ezüstmárka bánatpénz terhe alatt. Ái az erdélyi káptalan 1389. augusztus 25-i oklevelében (1026. sz.), DL 30738. A leírás szerint pátens alakban volt kiállítva. Regeszta: ZsOkl I. 950. sz.