Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1388. április 8.–március 22. 361 fia: Mihálynak, másik János fia: Andrásnak, a déli felét pedig Kecel-i Miklós fiainak: Lászlónak és Balázsnak juttatta, az alábbi módon osztva két részre a birtokot: Prima meta ville ipsius Magyarkecel inciperet hoc ordine, videlicet in ecclesia beatorum Symonis et Iude apostolorum, quam divisissent in duas partes equales, et partem superiorem a plaga meridionali commisissent Ladislao et Blasio, et a plaga aquilonali commisissent dictis Michaeli, Andree et Thome. Inde ab eadem ecclesia flectendo ad partem orientalem, in orto Iohannis Siculi duas metas terreas novas, inde declinando versus partem aquilonalem ad unam plateam Zorusulcha vocatam, inter quasdam domos declinando ad quendam fluvium Korchka vocatum, iuxta quem fluvium a parte meridionali unam novam metam, deinde per cursum dicti fluvii in modico spatio versus quoddam molendinum in quadam insula parva unam metam terream, postmodum exeundo de ipsa insula a parte orientali ex obposito predicte mete unam aliam novam metam terream, abinde currendo versus partem orientalem iuxta curiam Pauli Chorba dicti unam novam metam terream, deinde directe transeundo ad ortum Clementis Chatow dicti, ubi duas metas terreas novas, quarum unam a parte meridionali, aliam vero a parte septentrionali similiter novam metam erexissent. Montes autem ipsius possessionis pro plantatione vinearum aptos taliter divisissent, quod a plaga aquillonali, prout supra, pars ipsius possessionis eiusdem Thome filio Iohannis, Michaele filio Egidii et Andree filio Iohannis, a plaga vero meridionali prefatis Ladislao et Blasio filiis Nicolai cessissent in portionem. — Méltóságsor: Cyko István prépost, [János olvasó-, István éneklő-, Jakab őrkanonok]. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Metalis MagiarKeczel. Eredeti, hártyán, melynek utolsó sora a függőpecséttel együtt kiszakadt, DL 30735. A méltóságsor hiányzó részeit a káptalan 1386. július 31-i (878. sz.), 1387. május 13-i (902. sz.) és 1388. július 11-i (972. sz.) és július 13-i (973. sz.) privilégiumai alapján pótoltuk. Regeszta: ZsOkl I. 473. sz. 960. 1388. április 8. (in Thasnad, IV. d. oct. Pasce Dom.) Simon Zolnuk-i főesperes, egri kanonok és Imre erdélyi püspöknek a Mezes innenső oldalán (ex ista parte Mezes) lelkiekben helynöke függőpecsétje alatt bizonyítja, hogy Erked-i Burian fia: Péter özvegye: Anna az ő levelével megidézte Zeer-i Jakab fiait: Istvánt és Sandrint, majd többszöri perhalasztást követően, [1387]. december 7-én (oct. Andree ap.) előadta panaszát, miszerint az alperesek erőszakkal kiűzték őt Erked birtok feléből, melyet pedig – Péter prépost és a váradhegyfoki konvent oklevelével – apjuk: Jakab és testvére: Sándor (mindketten Gyllienus-i Scemes (d) Sándor fiai) leánynegyed címén, örökjogon adtak neki. Miután az alperesek kérésére az özvegy bemutatta az oklevelet, az ügyet [1388]. január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) tette át, amikor Jakab fia: István – a helynök ügyvédvalló levelével testvérét (fr.u): Sandrint is képviselve – kijelentette, hogy az említett konventi oklevél értelmében Erked szóban forgó felét Anna asszony és általa unokaöccsei (nepotes): Burian István fiai: István és Mihály (pr), valamint utódaik jogos birtokának ismerik el. (H. G.) Ái az erdélyi káptalan 1406. május 19-i oklevelében, Wesselényi cs zsibói lt, V/17. A leírás szerint privilegiális alakban, függőpecsét alatt volt kiállítva. Az özvegy által bemutatott oklevél valamikor 1326–1339 között kelt, mivel a váradhegyfoki konvent hiteleshelyi tevékenységének 1353. évi megszüntetése előtt utoljára ekkor állt Péter nevű prépost e monostor élén – vö. Bunyitay II. 397–399; AOkl XXIII. 244. sz. 1388. április 8.
