Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

1387. június 5.–június 6. 347 kész kiállítani. — Az oklevél élén, jobb felől: Relatio Stephani palatini. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Contra forenses mercatores. Eredeti, hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes, befüggesztett titkospecséttel, melynek körirata: +S SIGISMVNDI REGIS HVNGARIE ET CETER, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/52 (DF 244617). Közlés: Ub II. 612–613. — DocRomHist D, I. 118–119 (román fordításban is). Regeszta: ZsOkl I. 100. sz. 911. 1387. június 5. (Albe Transsilvane, f. IV. a. Corp. Chr.) Imre erdélyi püspök nagypecsétje alatt megerősíti Katho (d) László erdélyi fehérvári (AlbTr) prépost, egyházjogi doktor (e) végrendeletét, aki öregségére való tekintettel a Magyarországon, megbízható embereknél letétbe helyezett javai felől az alábbiakat hagyakozta. Dobo-i Egyed magister leányai közül Dorottyára egy ezüst tálat (unam pelvim argenteam), Mártára pedig egy ezüst kancsót (unum cantsum seu amphoram argenteam) testált. Kathei János feleségének szintén egy ezüst kancsót hagyott, míg fiainak és örököseinek az összes könyvét, melyek részben Szerecsen (Sarachenus) Jakab magisternél, részben másoknál vannak letéve, kikötve, hogy sem János, sem utódai nem adhatják el ezeket, hacsak nem olyanoknak, akik közülük vagy leszármazottaik közül egyházi pályára lépnek (nullo temporis in processu idem Iohannes vel dicti sui successores ac haeredes eosdem libros vel aliquem ex ipsis vendere seu alienare possit, nisi super tales, quis vel qui ex ipsis seu generationibus ipsorum clericali fungeretur honore et dignitate, dictos libros habere debeat et obtinere). Ők öröklik továbbá ezüst poharait és két ezüst tálját, melyeket sózáshoz használt (omnes ciphos argenteos una cum duabus scultellis argenteis pro salsa ordinatis), és amelyeket ide, az erdélyi részekbe küldetett. Mindaz, amivel mások tartoznak neki, ugyancsak Jánost illeti. — Jelenlevő tanúk: János frater, Szt. István vértanú fehérvári (de Alba) kolostorának perjele; Chyz-i Mihály, a fehérvári püspöki kúria ügyvivője (procurator); István, a püspök szentmihálykői (castri Sancti Michaelis archangeli) várnagya. (K. A.) Eredetije ismeretlen. — XVIII. századi másolata Wagner Károly Analecta Diplomatica c. gyűjteményében, tom. A (OSzK, QuartLat, vol. I.), pag. 143–145. Regeszta: CDHung X/1. 376

–377. — ZsOkl I. 103. sz. 912. 1387. június 6. (Bude, in Corp. Chr.) Zsigmond király Peter Seelk-i plébános és Medyes-i Johann által az erdélyi részek két székének szászai (Saxonum) nevében előadott kérésére, szolgálataikra való tekintettel, pátens alakú oklevelében átírja Mária királynő 1383. március 27-i kiváltságlevelét (735. sz.) az [I.] Károly király által [1318. január 20-i] privilégiumával a szászokoknak adott különféle kiváltságok (vö. CDTrans II. 285. sz.) megerősítéséről. Minderről legközelebb privilégiumot is kész kiállítani. (K. A.) Ái az erdélyi káptalan 1428. április 8-i oklevelében, a medgyesi szász ev. egyházközség lt-ban, nr. 17. — Ái a kolozsmonostori konvent 1428. április 10-i oklevelében, uo., nr. 18. A leírás szerint pátens alakban, hártyán, a király nagypecsétje alatt volt kiállítva. Közlés: Ub II. 613–614. Regeszta: Mediascher Programm 1870. 7 (Theil, R., töredékesen, jegyzetben). — ZsOkl I. 104. sz. 913. 1387. június 6. (Bude, in Corp. Chr.) István nádor és a kunok bírája előtt Kallo-i László fia: Ubol magister Beregh, Wgocha és Zabowch megyei vásárolt- és zálogbirtokait, ménesbeli lovait és egyéb holmijait magtalan halála esetén végrendeletileg feleségére: Kelnuk-i Michael leányára: Magdalena-ra hagyja. Az özvegy halála után vagy újbóli férj-