Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1384. március 30.–április 7. 311 és őreá bízta; a nevezetteket tehát ne háborgassák birtokjogaikban, mert a királynői parancs ellenére ő nem tehet semmit sem. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Nobilibus viris et honestis Stephano et Ladislao ac Leukus presentetur Vas dictis. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékével, hátlapján Huszti András írásával regeszta és levéltári jelzet, Wass cs lt (DF 252837). A szöveg az év megjelölését nem tartalmazza, de a királynő említése miatt mindenképpen 1383– 1386 közé keltezhető. A királynőtől kapott megbízatás arra utal, hogy a kibocsátó valamilyen hivatalt viselt, így vélhetőleg azonos az 1384. augusztus 16-án említett (818. sz.) hasonnevű dobokai ispánnal. (A tisztség megnevezésének elmaradása esetünkben feltehetően csak a kötetlenebb formáknak tulajdonítható.) Valószínűleg ennek alapján tüntette fel a családi levéltár XVIII. századi rendezője, Huszti András az oklevél hátlapján az 1384. évet. Közlés: DocRomHist C, XVI. 494–495 (román fordításban is). Regeszta: WassLt 186 –187. sz. 791. 1384. március 30. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Med. quadrag.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy Péter volt alvajda fia: Péter, akinek Wos (d) Leukus elleni perében március 23-án (in oct. Med. quadrag.) felperesként meg kellett volna jelennie előtte, ezt elmulasztotta, és nem is képviseltette magát. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Leukus Vos dicto contra Petrum filium Petri condam vicevoyuode, obmissionalis. Eredeti, papíron, zárópecsét töredékeivel, hátlapján Huszti András írásával regeszta és levéltári jelzet, Wass cs lt (DF 252842). Közlés: DocRomHist C, XVI. 496–497 (román fordításban is). Regeszta: WassLt 188. sz. 792. 1384. március 31. (Bude, f. V. a. Ramispalmarum) Mária királynő, Gublinus erdélyi fehérvári (AlbTr) püspök kérésére – Demeter bíboros, a [római] Négy Koronás Szent-egyház bíboros papja, az esztergomi (Strigoniensis) egyház örökös kormányzója, királyi kancellár, korábban szintén erdélyi fehérvári püspök nyilatkozata alapján, valamint Erzsébet anyakirálynő, a főpapok és bárók egyetértésével – a Mezes hegység alatti Zylah birtokot, melyet az erdélyi püspökök régóta békességben birtokoltak és most is bírnak, Szt. Mihály arkangyal iránti tiszteletből is, újra az erdélyi püspökségnek adományozza, nehogy kára származzék abból, hogy vonatkozó okleveleit elidegenítették. — A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Relatio domini Valentini episcopi Quinqueecclesiensis. — Hátlapján, közel egykorú írással: Confirmatio Marie regine super Zilah. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban, II/42 (DF 277418). — Ái II. Ulászló király 1498. május 13-i oklevelében, uo., III/109 (DF 277633). Közlés: Szeredai: Series 122–123. — CDHung X/1. 70–72 (1383. évi hibás keltezéssel), X/8. 133–135. — Örök Szilágy 88 (magyar fordításban, 1384. április 1-jei hibás keltezéssel). — DocRomHist C, XVI. 497–500 (román fordításban is). Regeszta: ErdKLt 209. sz. (tévesen április 1-jére keltezve) és 686. sz. — Süttő: Anjou II. 53–54 (97. sz.). 793. 1384. április 7. (in Cena Dom.) A Warad-i egyház káptalana bizonyítja, hogy Vgra-i Konya fia: Dániel a szükségében neki adott 40 arany Ft fejében rokonainak: Aykay (d) Péter fia: Lászlónak, az erdélyi egyházbeli Vzd-i főesperesnek és János fia: László deáknak, Wasary-i nemesnek engedte át a nagyanyja (avia): néhai Ilona, Aykay Péter leánya leánynegyedéből őt illető részt. Egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy László főesperest és László deákot ezzel kapcsolatosan saját költségén megoltalmazza a többi atyafival és rokonnal szemben. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Bölöni cs lt (DF 278517). Közlés: DocRomHist C, XVI. 502–503 (román fordításban is).
