Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1383. március 29.–április 8. 293 Miklós, Kauas-i Demeter fia: András, Sampson-i János fia: István, Harklyan-i János fia: Tamás, Rathon-i István fia: Imre, Rathon-i Simon fia: András. (*K. A.) Belefoglalva a váradi káptalan 1383. május 3-i oklevelébe, mely szerint a Sámsoni István királyi ember által Bihar vármegyében tartott vizsgálat igazolta a vádakat, Kemény József gyűjteménye (DF 253474). A parancslevélben olvasható dátumok közti nyilvánvaló ellentmondás (ti. hogy az oklevél kibocsátása megelőzte a tárgyát képező hatalmaskodást) legvalószínűbben úgy oldható fel, ha feltételezzük, hogy a hatalmaskodás időpontját az átírás során elírták, és arra valójában a húsvét előtti vasárnapon, március 22-én került sor. Közlés: DocRom-Hist C, XVI. 339–341 (román fordításban is). Re geszta: EMOkl 173. sz. (március 29-i téves keltezéssel). 737. 1383. március 29. (Bude, dom. p. Annunt. Virg.) Mária királynő parancsa országa összes, de különösképpen Owar harmincadosaihoz és vámosaihoz. Szeben (de Cybinio) és más erdélyrészi királyi városok kereskedőitől a törvényes harmincadon és a vámon felül ne követeljenek semmit. Ezek szekereit csak akkor kutathatják át és áruikat – [I.] Lajos király [1372. szeptember 3-i?], titkospecsét alatt kelt parancslevele (CDTrans IV. 1031. sz.) értelmében – csak akkor csomagoltathatják ki, ha előzőleg, régi szokás szerint egy arany márkát letettek a szekérbe arra az esetre, ha az átkutatás során letagadott és eldugott portéka nem kerülne elő. Az esetleges dugáru viszont a vámosokat illeti. — A szöveg élén, jobb felől és a pecsét alatt: Relatio domini Nicolai de Gara palatini. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Littera Marie regine ut marca auri impendant. — Uo., XVI. századi kéz írásával: Contra tributarios in Owar. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét töredékeivel, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/43 (DF 244608). — Ái Zsigmond király 1387. június 5-i oklevelében (909. sz.), uo., Urk. I/51 (DF 244616), II/19 (DF 244664) és II/93 (DF 244737). Közlés: CDHung X/8. 116–118. — Hurmuzaki I/2. 282. — Ub II. 573. — Handel und Gewerbe 75–77. — DocRomHist C, XVI. 341–342 (utóbbi kettő román fordításban is). 738. 1383. március 30. (Torda, in Concus. ovorum) Zenmarton-i Beke fia: János és Indal-i Gál, Torda vármegye szolgabírái bizonyítják, hogy Sauli-i Semian testvére (germanus): Tamás nem szolgáltatott igazságot Fábián fia: Pál nevű Lekenche-i jobbágya részéről Zennpal-i László fia: Tamás magister Székely (Siculus) Albram (!) nevű jobbágyának, akitől nevezett Pál ellopta nyolc Ft-ot érő két lovát, és 70 garas értékű egyéb holmiját is eldugta. Eredeti, papíron, hátlapján két befüggesztett pecsét töredékével, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73774. Közlés: Tel-Okl I. 208. — DocRomHist C, XVI. 342–343 (román fordításban is). 739. 1383. április 8. (in castro Kikulew, f. IV. p. Misericordia) János erdélyi alvajda a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház konventjének. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Estuanhaza-i Kelemen fia: Péter vagy Sylw-i Miklós fia: István vezesse vissza Darlazz-i Simon bán fia: néhai Miklós fia: Istvánt Babuch birtoknak Bothus János kezében levő felébe. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1383. április 23-i jelentésébe (742. sz.), Kemény József gyűjteménye (DF 253473). Közlés: Ub II. 574. — DocRomHist C, XVI. 346–347 (román fordításban is). Regeszta: EMOkl 174. sz. (hibásan április 5-re keltezve).
