Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

274 1382. július 20.–augusztus 19. 682. 1382. július 20. (Zolii, dom. a. Marie Magd.) [I.] Lajos király a magvaszakadt Mehser (d) István bárhol található birtokait Jakch fia: György magister udvari lovagnak és testvéreinek: Istvánnak, Andrásnak, Dénesnek, Dávidnak adományozza, kivéve a kirá­lyi udvarnokok és tárnokok falvaiban (in possessionibus nostris udvarnicalibus et tavarni­calibus) levő birtokrészeket, amelyeket magának tart meg. — Az oklevél élén, jobb felől és a pecsét alatt: Commissio domine regine. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, a Wesselényi cs drági lt-nak a Kolozsvári Re­formátus Kollégium Kt-ban letétbe helyezett töredékében (DF 261188). Közlés: DocRomHist C, XVI. 222– 224 (román fordításban is). Mária királynő 1383. január 24-i ítéletleveléből kiderül, hogy Messer István birto­kai Somogy megyében feküdtek, és hogy a Jakcsok birtokbavezetése ellenállásba ütközött (DL 859). 683. [1382. július 25. (Szt. Jakab apostol napján)] [I.] Lajos király bizonyítja, hogy ”az reghy Jakcz mester”-nek, „az my udvaronk notariusa”-nak fiai: György magister és Ist­ván, a királyné udvarának ifjai és hadnagyai, András királyi főkincstartó, Dénes királyi komornyik hosszas pereskedés után fogott bírák útján kiegyeztek Iren-i László fia: Ta­mással, valamint atyafiaival: Miklóssal és Bálinttal, János fia: János magisterrel, Wyd/Vyd fiaival: Lászlóval, Andrással és Jánossal a Keozep Zolnok vármegyei Kerez­thwr-on levő részjószágukat adva nekik cserébe bizonyos Kvsaly-i birtokrészükért. Ha László fiai Kerezthwr-t el akarnák adni, ezt csak Jakcsiaknak tehessék. XVI. századi, egyszerű, magyar fordítás, nedvességtől málló, rongált papírív három lapján, Bánffy cs nemzetsé­gi lt, 132. sz. A jelenleg már megcsonkult szöveg keltezését Petri: Szilágy V. 648–649, 660. őrizte meg. Meg­jegyzendő, hogy az oklevél minden kétséget kizáróan a Wesselényi cs zsibói lt-nak része, és tévedésből került mostani helyére. 684. 1382. augusztus 6. (IV. f. a. Laurentii mart.) Domokos, a Lelez-i Szt. Kereszt­egyház prépostja és konventje jelentik Gara-i Miklós nádornak, hogy Lochonch-i Deseu fia: Mihály magister Zenthmarton, Manduk, Palcha nevű birtokainak határjárását Kisva­rada-i János fia: Domokos magister ellentmondása meghiúsította. Az eljárás során Mihály magistert László vajda prothonotariusa: Gál magister képviselte. (*K. A.) Eredeti, papíron, zárlatán pecsét töredéke és caput sigilli, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260685). Közlés: Bánf-Okl I. 368–370.  Ugyanezen a napon Gál magister protonotarius Mihály magister nevében tiltakozást is beje­lentett a leleszi konvent előtt (DF 260684. — BánfOkl I. 367–368. – DocRomHist C, XVI. 226–227). 685. 1382. augusztus 19. (f. III. p. Assumpt. Virg.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy Syle-i Zeuke (d) Miklós fia: István Gald-on levő részét, mely a birtok ötödének a fe­le, 32 garasával számolt 50 Ft-ét elzálogosította Felgyógyi (de Gyog superiori) Lukács fia: Istvánnak azzal a megkötéssel, hogy azt csakis készpénzzel válthatja vissza, de be­csűn nem. Kötelezte magát arra is, hogy ha a zálogost e birtokban nem tudná megvédeni, akkor a zálogösszeg visszafizetéséig más jószágaiból enged át neki ezzel egyenlő értékűt. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 29194. Közlés: DocRomHist C, XVI. 233–234 (román fordításban is).

Next

/
Thumbnails
Contents