Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

1381. július 20.–[július 20. körül] 257 Budensis et Michaelis Bubak hominum regiorum sufficiens iuris et iustitiae complementum exhibeat.) Bejegyzés a Bodoni cs megsemmisült levéltárának XVIII. századi elenchusában, 199. sz. alatt, ENMLt, Mss. A bejegyzést közelebbről János budai prépost és Bubal Mihály magister királyi küldöttek bírói tevékenységének 1381. július 20-i említése (626. sz.) keltezi. 626. 1381. július 20. (in Kluswar, sab. a. Marie Magd.) János Buda-i prépost, királyi káplán, akit az uralkodó Bubal Mihály magister udvari lovaggal együtt azért küldött az erdélyi részekre, hogy László vajda, Zonuk-i ispán és az itteni nemesek között felmerült ellentéteket, valamint a királyi hospesek és a nemesek közötti határvitákat eligazítsa, bizonyítja, hogy az ügyek elintézése után, visszatérőben, utoljára Kluswar-on ítélőszéket tartott, és a felek felkérésére László vajdával, Bothus (d) János, Balad testvére (germanus): István és Thathe-i Márton fia: István magisterekkel, más vénekkel és nemesekkel együttesen végzett helyszíni szemle során ellentmondás nélkül eldöntötte a Kemen fiai: László és Tamás, valamint Mykola testvére (germanus): László Zamusfalua-i nemesek és a Kluswar város között a Zamosfalua-i határ feletti vitát, mely azóta tartott, hogy Demeter, a [római] Négy Koronás Szent-egyház bíboros papja (presbyter), akkori Zagrab-i püspök és Zeech-i Miklós comes országbíró, akkori horvát bán, királyi külön kiküldöttként [1377. május 24-én] megállapította a város határait (vö. 299. sz.). — Határleírás: Primo de quibusdam duabus metis terreis ascendendo quoddam Berch supra vineas ad partem septentrionalem pervenimus ad unam metam terream et antiquam secus quandam viam existentem, quam renovando ad eandem plagam septentrionalem descendendo, duas metas novas cursuales ereximus. Post sese paululum se extendentes pervenimus ad unam metam terream et antiquam declivo modo ad plagam orientalem iuxta quoddam magnum fossatum Bochtelkepotaka apellatum, quam simili modo renovando; deinde ad eandem plagam orientalem directo modo procedendo in latere vallis seu fossati prenotati novem metas novas cursuales consequenter post sese distantiis quasi ictu unius sagitte vel paulo plus erigendo; ad unam metam antiquam terream in fine cuiusdam monticuli secus unum Capus vulgariter dictum, in quo Capus una via seu strata publica pertransiebat, pervenimus, ubi mete ipsius terre litigiose ac spatium dictarum metarum terminantur. Eredeti, hártyán, vörös selyemzsinóron mandorla alakú függőpecséttel, melynek körirata: +S IOHANNIS PREPOSITI ECCLESIE BVDENSIS, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. M, nr. 12 (DF 281073). Közlés: Ub II. 544–546. — DocRomHist C, XVI. 93–96 (román fordításban is). Pecsét hasonmása: Jakó: Sigilografia VI/2. sz. 627. 1381. [július 20. körül] János Buda-i prépost és Bubal Mihály királyi kiküldöttek az erdélyi főrangúak és nemesek Torda-i közgyűlésén kibocsátott ítéletlevele SzentIván birtok ügyében. SzentIván-i István, aki Erzsébet nevű feleségét képviselve elpanaszolta, hogy SzentIván nevű birtokát László erdélyi vajda hatalmaskodva elfoglalta, peres úton keresse igazát, mivel a jószágot a vajda csere jogán magáénak vallja. (Sententionales seu adiudicatoriae commissariorum regiorum Joannis praepositi ecclesiae Budensis et magistri Michaelis Bubal in generali congregatione magnatum et nobilium Transsilvaniae Torde celebrata emanatae pro parte Ladislai vajvodae Transsilvaniae super facto possessionis SzentIván contra Stephanum de SzentIván in persona consortis sue Elisabeth vocatae dic-1381. július 20.