Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

1380. január 28.–január 27. 221 vajvodam de nota infidelitatis culpatis et notatis, sed per Elisabetham iuniorem reginam Hungariae pro innocentibus agnitis et declaratis ad Ludovicum regem rescriptae.) Bejegyzés a Bodoni cs megsemmisült levéltárának XVIII. századi elenchusában, 375. sz. alatt, ENMLt, Mss. Közelebbi keltezése az eredetiben fennmaradt és itt említett királynéi mandátum (517. sz.) dátuma alapján történt. 519. 1380. január 28. (Bude, XVI. d. oct. Epiph. Dom.) Lochonch-i Deseu fia: László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Az erdélyrészi nemesek és minden rendű-rangú emberek összessége számára [1379.] november 8-án (in oct. Omn. sanct.) Torda-n kezdett közgyűlésén Nymige-i László fia: Miklós, János alvajda halasztólevelének megfelelően, bemutatta a Clusmonostra-i konvent [1375. május 3. utáni kelt] határjáró oklevelét (135. sz.), és az abban foglalt ellentmondás megindoklását kérte. Erre Ffatha-i Michael fia: Johann, minthogy testvére: Christian súlyosan megbetegedett, [Ffata-i Nikolaus fia:] Hermann pedig időközben meghalt, azt válaszolta, hogy Chepan, Nemeth és Sumkerek határjárása ellen azért tiltakoztak, mert Nymige-i László fia: Miklós ennek ürügyén az ő Ffata nevű birtokukból azt a nagy darabot is saját jószágához kívánta csatolni, mely a felperes apjával: Lászlóval való megegyezésük alapján vált Ffata részévé. E kijelentés bizonyságaként bemutatta az erdélyi káptalan 1356. június 13-i privilégiumát (CDTrans III. 837. sz.). A felperes: Nymige-i László fia: Miklós elismerte ugyan az apja és az alperes: Michael fia: Johann között létrejött fentebbi egyezséget és osztályt, melynek során a Chepan és Ffata között fekvő, vitatott hovatartozású föld kétharmadát Ffata-hoz, egyharmadát pedig Chepan-hoz csatolták, de kijelentette, hogy e jogügyletnél nem volt jelen, és beleegyezését sem adta hozzá, majd 1365-ből és 1366-ból három-három oklevelet is felmutatott, ti. hármat a káptalantól, kettőt a konventtől és egyet Domokos (!) alvajdától, amelyekkel testvérei nevében is tiltotta apját és Michael fia: Johann alperest a fenti egyezségtől és osztálytól. Minthogy pedig az alperes szerint a felperes nem vonhatja vissza az apjával létrejött korábbi egyezséget, és a király döntésére fellebbezett, a pert [1380.] január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) a főpapok és bárók színe elé terjesztette. Ekkor az ezekkel együtt tartott ítélőszékén a felperes [Nymige-i] Miklós személyesen megjelent, míg az alperes Ffata-i Johann-t Mihály fia: István képviselte ügyvédvalló levél alapján. Miután a kérdéses birtokok határáról, a már bemutatott és vitatott értékűn kívül a feleknek nem voltak más okleveleik, az ítélőszékén résztvevő főpapokkal, bárókkal és nemesekkel együtt úgy döntött, hogy a felperes részéről kirendelt Zentheged-i Vos (d) István, Kayla-i Wlkeyn fia: Ladislaus, Iklod-i Benedek fia: Benedek, Zenthmiklos-i Miklós fia: László vagy [Zenthmiklos-i] Iuanka fia: Simon, illetve az alperes részéről kirendelt Markhaza-i Gál fiai: Péter és András, Zylkerek-i Jakab fia: János, [Zylkerek-i] Gebarth fia: Tamás, Ews-i Iuanka fia: János, Sombor-i Peteu fia: Pál és Manyuk-i Albert, az e kérésére kiküldendő káptalani tanúbizonyságok jelenlétében, április 26-án (III. d. Georgii mart.) és az ezt követő napokon előbb a felperes, majd pedig az alperes útmutatása szerint jelöljék ki a felperes Chepan, Nemeth és Sumkerek nevű birtokának az alperes Ffata nevű birtoka felőli határát. A két fél között vitásnak maradó területet mérjék fel vagy szemre becsüljék meg, értékét állapítsák meg, a szomszédok körében tartandó köztudományvétel útján tisztázzák, hogy a vitás föld régtől fogva a felperes vagy az alperes említett birtoká-1380. január 28.