Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1379. május 1.–május 1. 193 440. 1379. május 1. (in Diosgeur, in Phil. et Iac. ap.) [I.] Lajos király az erdélyrészi hét szék véneinek, bíráinak, esküdtjeinek és szászainak. A királybírák, szokásaiknak megfelelően, a mezőn gyűjtsék össze a nép véneit, esküdtjeit, tehetősebbjeit (potiores) a köznép egy részével együtt (adiuncta parte communis populi) tanácskozásra (colloquium). Ott az általa kiküldendő főpapok és bárók jelenlétében olvassák fel kiváltságleveleiket, majd határozataikkal együtt, követeik útján (cum paucitate nuntiorum vestrorum) hozzák ezeket tudomására, mert a rosszhiszemű híresztelésekkel ellentétben nem korábbi szabadságaik megrontására készül, hanem hajlandó régi privilégiumaiknak a jogszokásaikkal ellenkező rendelkezéseit javukra módosítani. — A pecsét alatt: Relatio domini Iohannis [de] Sor[phni]k. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Promittit rectificationem privilegiorum et libertatum. Eredeti, papíron, a szöveg alatt befüggesztett titkospecsét töredékével, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/39 (DF 244604). Közlés: Verfassungszustand 92–94. — Schlözer I. 38–39. — CDHung IX/5. 314–315. — Seivert G.: Akten u. Daten 2–3. — Transilvania 5/1872. 92–93 (Moldovanu, Ș t. ). — Zimm ermann: Texte 7 – 8 (ha sonmás sal). — Hurmuzaki I/2. 266. — Ub II. 501 – 502. — DocRomHist C, XV. 550 – 552 (román fordításban is). Regeszta: Kemény: Notitia I. 164. 441. 1379. május 1. (in Sancto Emerico, in oct. Georgii mart.) [János erdélyi alvajda] az erdélyi egyház káptalanához. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Alfalu-i András fia: Bálintnak iktassák vissza Chergud-hoz tartozó ősi földjét, melyet Ponia fia: Mihály erőszakosan elfoglalt. — Kijelölt alvajdai emberek: Fazakas-i Gergely, Pochfolua-i Mihály fia: János, Somogon-i Jakab fia: Mihály, [Somogon-i] Pál. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Honorabilibus viris, capituli ecclesie Transsiluane, dominis et amicis suis honorandis, pro Vallentino (!) filio Andree de Alfalu, recaptivatoria. — Uo., a bal szélen, egykorú kézzel: Iohannes filius Michaelis, feria quarta prox(ima) nunc preterita [1379. május 4.], Iohannes dictus Zeuke in persona Michaelis filii Ponya contradixit. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, DL 29187. Az oklevél kibocsátójának neve kimaradt a szövegből, de a keltezés helye alapján feltételezhető, hogy az alvajda volt a kibocsátó. Közlés: DocRomHist C, XV. 552–553 (román fordításban is). 442. 1379. május 1. (in Phil. et Iac. ap.) Az erdélyi egyház káptalana Dyog-i Lukács fia: István magisternek Kelnuk-i néhai Salomon comes fia: Johann nevében előterjesztett kérésére átírja [I.] Károly király 1313. június 22-i privilégiumát (CDTrans II. 210. sz.). Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73634. Közlés: TelOkl I. 184–185. — Ub II. 502. — DocRomHist C, XV. 553–554 (román fordításban is). 443. 1379. május 1. (in Phil. et Iac. ap.) Az erdélyi egyház káptalana Dyog-i Lukács fia: István magisternek Kelnuk-i néhai Salomon comes fia: Johann nevében előterjesztett kérésére átírja saját, 1355. november 7-én kelt oklevelét (CDTrans III. 815. sz.). — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Super venditione quarte partis possessionis Rengenkerh. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 4557. Közlés: Ub II. 502–503. — DocRom-Hist C, XV. 554–555 (román fordításban is). 1379. május 1.
