Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. szeptember 2.–augusztus 29. 159 időpontról előbb az említett László alvajdának, majd pedig, amikor az alvajdai tisztséget tőle elvették, és azt a király László vajdára, ő pedig Jánosra ruházta (ipso honore ipsius viceuoyuodatus alienato, per dominumque regem domino Ladislao woyuode, domino nostro, et ipso viceuoyuodatu per eundem nobis dato), az ő (ti. János alvajda) okleveleivel több ízben elhalasztódott, végül is [1377.] augusztus 22-re (ad oct. Assumpt. Virg.). Ekkor azonban az alperesek, akiket az említett István képviselt a káptalan ügyvédvalló levelével, László kanonoknak és dékánkanonoknak, a káptalan saját levelével felhatalmazott ügyvédjének a sürgetésére, korábbi állításukkal szemben beismerték, hogy nincsenek okleveles bizonyítékaik, és ilyeneket nem is sikerült találniuk. Hogy tehát a határvitát eldönthesse, küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a kijelölt alvajdai emberek közül egy-egy november 8-án (in oct. Omn. sanct.) Pysky-t előbb néhai [III.] András király [1299. október 19-i] privilégiuma (CDTrans I. 589. sz.) és a káptalan útmutatása, majd pedig az Jklod-i nemesek álláspontja szerint határolja el Jklod felől, a két fél kimutatása között vitásnak maradó területet királyi mértékkel mérje fel vagy becsülje meg, és [1378.] január 13-ra (ad oct. Epiph. Dom.) tegyen neki jelentést. — Kijelölt alvajdai emberek: A káptalan részére: [...] István, Erdel-i (d) János Bakay-i nemes, Lusad-i Domokos és Jakab, Beld-i Lukács deák magister; az Jklod-i nemesek r észére: Sumrak fia: János, Kemend -i Mihály fia: János, Jdechfolua-i Demeter fia: János. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1377. november 26-i jelentésébe (347. sz.), DL 29434. Közlés: DocRomHist C, XV. 310–316 (román fordításban is). 333. 1377. szeptember 2. (in Sancto Emerico, XII. d. oct. Assumpt. Virg.) László erdélyi vajda és Zounuk-i ispán bizonyítja, hogy miután Hedruhfaya-i Leukus testvére (germanus): Péter február 9-én (in oct. Purif. Virg.) megjelent János alvajda ítélőszéke előtt, és Cykmantul-i Demeter fia: László felesége elleni keresete előadásaként felmutatta az erdélyi káptalan [1376. augusztus 30.–október 6. között kelt] jelentését (207. sz.), az alperes azzal indokolta tiltakozását, hogy Zenthmyclos (Thorda vm) vitás fele oklevelekkel bizonyíthatóan őt illeti meg. Bár az alvajda [1377. február 9.–április 12. között kelt] oklevelével ezek bemutatását [1377.] május 1-jére (in oct. Georgii mart.) tűzte ki (246. sz.), erre László vajdának Torda-n április 12-én (in quind. Passce) elkezdett közgyűlésén került sor. Itt az erdélyi káptalan 1336. február 28-i privilégiuma (CDTrans II. 879. = 880. sz.) alapján a vajda úgy döntött, hogy a felperes: Myke fia: János fia: Tamás fia: Péter Zenthmyclos vitás felét becsértékén váltsa magához Demeter fia: Lászlónétól. Mivel a vajda [1377. április 12.–június 4. között kelt] parancsára (260. sz.) a Clusmonostora-i konvent [1377. június 4–11. közötti] jelentésében (305. sz.) Zenthmyclos területét négy és fél ekealjnyira becsülték, a felek június 11-én (VIII. d. oct. Corp. Chr.) a vajda színe előtt a teljes birtok értékét 38 és fél márkában állapították meg. Miután Tamás fia: Péter a birtok feléért 19 márkát és 100 dénárt lefizetett Demeter fia: Lászlónénak, a vajda [1377. június 11.–augusztus 18. közötti] parancsával (310. sz.) utasította a Clus-i konventet az iktatás elvégzésére. A konvent ennek megtörténtéről szóló, [1377. augusztus 18–21. között kelt] jelentése (329. sz.) alapján a vajdai törvényszék Zenthmyclos felét örökösen Tamás fia: Péternek ítélte. — Hátlapján, a bal sarokban és középen, azonos kéz írásával: [...] Demetrii, 1377. szeptember 2.
