Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

154 1377. június 28.–július 1. noribus montibus dicto capitulo remanentibus, penes ipsos montes dicto capitulo rema­nentes ad dictam septentrionalem plagam tendendo pervenissent directe ad fluvium To­rozko, ubi circa ipsum fluvium duas metas terreas; postremo ipsum fluvium transsaliendo et inter duos lapideos montes, videlicet inter montem Zaadkw ac alium montem, qui pro­perius existit ad ipsum montem Zaadkw, supra ad plagam septentrionalem tendendo in Berch inter ipsos duos lapideos montes habito unam metam terream erexissent angula­rem. Ultimo abinde per idem Berch inter plagas septentrionalem et occidentalem declivo modo tendendo pervenissent ad tres metas terreas antiquas supra quendam puteum in dor­so eiusdem Berch positas, quarum una capitulo predicto, alia episcopo Transsiluano et tertia nobilibus de Torozko separarent, quas de dictarum partium bona voluntate renovas­sent. Et sic mete possessionis ipsius capituli Enyed predicte ac possessionis nobilium To­rozko annotate terminantur . Minderről legközelebb privilégiumot is kész kiállítani. Ái I. Lajos király 1378. március 16-i oklevelében (364. sz.), az erdélyi káptalan mlt-ban, II/24 (DF 278412) és DL 36549. A leírás szerint pátens alakban, felségpecsét alatt volt kiállítva.  Közlés: CDHung IX/5. 151–152 (a határjárás nélkül). — Ub II. 474–476. — DocRomHist C, XV. 269–273 (román fordításban is).  Regeszta: ErdKLt 679. sz. 321. 1377. június 28. (Cassouie, dom. a. Petri et Pauli ap.) [I.] Lajos király Torozko-i István fiai: Miklós és László kérésére hozzájárulását adja ahhoz, hogy nővérük (s. u.): Mar­git, aki ZenthIuan-i György fia: Péter özvegye, a Kykulleu vármegyei Kund birtokot, mely­be őt – a Clusmonustura-i Szűz [Mária]-egyház konventjének oklevele szerint – László er­délyi vajda speciális embere: Zarkad-i László fia: László, a konvent tanúbizonyságának je­lenlétében, férje unokatestvérének (fr. p.): Ebesfolua-i Imre fia: Lászlónak az egyet­értésével, hitbére, jegyajándéka és ládabeli holmija fejében (pro dote et rebus suis pa­raphernalibus ac scrinialibus) 1376. október 18-án (in Luce ev.) ellentmondás nélkül beve­zette (vö. 211. sz.), nekik ajándékozta, valamint hogy a nevezett Imre fia: László, szintén e konvent előtt, visszavonhatatlanul átengedte nekik Goganfolua határán, a Tamastelke nevű földön fekvő öt hold szőlőjét. Minderről legközelebb privilégiumot is kész kiállítani. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, Thorotzkay cs lt (DF 257872). — Ái Mária ki­rálynő 1384. május 11-i oklevelében (797. sz.), uo. (DF 257873).  Közlés: Ub II. 476–477. — DocRomHist C, XV. 274–275 (román fordításban is).  Regeszta: ThLt 19. sz. 322. [1377]. július 1. (Anagnie, Kal. Iulii, an. VII.) [XI. Gergely pápa] Péter [fia:] László erdélyi kanonoknak. Elmondása szerint a neki méltóságot biztosító [1372. augusz­tus 30-i] pápai oklevél (CDTrans IV. 1030. sz.) alapján kinevezték az erdélyi egyházban levő és általa a törvényes időn belül elfogadott Ozd-i főesperességre, mely Simon [fia:] néhai Miklósnak a pápai kúrián kívüli halálával üresedett meg. Mivel azonban kételkedett abban, hogy az említett főesperesség azidőtájt apostoli rendelkezés alá tartozott-e, kérte megerősítését a főesperességben, amit a pápa – tekintet nélkül az erdélyi egyházban bírt kanonokságára és prebendájára – meg is adott neki, hacsak az említett Miklós nem volt pápai familiaris vagy ezt a javadalmat nem rezerválta a Szentszék. (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegAven, vol. 201, fol. 511 v (DF 291093).  Közlés: VerArch 24/1893. 620–621 (Müller, G. E.). — DocRomHist C, XV. 276–277 (román fordításban is).  Regeszta: Hayez 47598. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents