Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. május 23.–1377. május 30. 145 vállalt 25 márkát nem fizetnék meg, egy másik negyedrészt zálogként kössenek le nekik mindaddig, amíg Pancel (d) János fiai azt vissza nem váltják. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1378. január 4. után kelt, tartalmi ái-ból ismert oklevelébe (353. sz.), DL 42694. Az oklevelet és a káptalan jelentését az oklevélhamisítóként elégetett István deák érintettsége okán 1399-ben.érvénytelennek nyilvánították (ZsOkl I. 5671. sz., vö. LtKözl 55/1984. 137 [Jakó Zs]), de ezen kívül még számos körülmény utal a hamisításra: 1. Szerkezete zavaros: bár első látásra a felperes által bemutatott oklevél nyomán hozott vajdai ítélet végrehajtását elrendelő mandátumnak tűnhet, valójában két különböző oklevéltípusból fércelték össze. A pátensnek mondott, helyesen keltezett és szabályos átíró formulával, valamint corroboratióval ellátott átíró oklevél ugyanis váratlanul ítéletlevélbe vált át (és csak menet közben derül ki, hogy tulajdonképpen az erdélyi káptalanhoz címzett parancslevél). 2. A szövegezés zavarossága miatt homályban marad, hogy milyen folyamatban levő közgyűlésre („dicte nostre congregationis”) utal a szöveg, amelynek említése ráadásul az ismert tényeknek sem felel meg, hiszen a vajda április 12-én kezdett tordai közgyűlése április végére befejeződött (vö. 264, 266, 268. sz.), és nincs tudomásunk arról, hogy május 28-án Székelyvásárhelyen egy másikat tartott volna. 3. A szövegből nem derül ki, hogy István deák milyen minőségében íratja át az 1356. évi helynöki oklevelet és követeli annak végrehajtását (máshonnan tudjuk, hogy felesége az ott említett Szentmártoni Kalach leánya, vagyis Cente János unokája volt, vö. CDTrans IV. 817, 826, 849, V. 434, 671. sz.). 4. Ezzel függhet össze, hogy általában Cente János leányainak, egy helyen azonban leányának és leányunokáinak (!) a leánynegyedéről esik szó. Efféle pontatlanság egy szabatos jogi szövegben elképzelhetetlen. 5. Gyulai Miklós szentimrei officialis neve csak itt és a káptalani jelentésben fordul elő, míg nem sokkal korábban (1376 végén) még egy bizonyos László töltötte be ezt a tisztséget (vö. 210, 212. sz.). 6. A hét hónappal későbbre (!) kiírt végrehajtás túl távolinak tűnik a korban szokásos, egy-két hónapon belül lezajló eljárásokhoz képest (vö. pl. 211– 212, 223, 244, 259, 308. sz.). Mivel az 1356. évi oklevél eredetije fennmaradt, elképzelhető, hogy ezt 1377. május 28-án valóban átírták, de az átíró oklevelet a hamisító egy – talán az 1379 novemberében zajló közgyűlés (vö. 493–499. sz.) során kelt – vajdai ítéletlevél felhasználásával kibővítette, igaz, meglehetősen ügyetlenül. (H. G.) Közlés: DocRomHist C, XV. 227–231 (román fordításban is). Regeszta: ZsOkl I. 5671. sz. 301. 1377. május 30. (in Zekuluassarhel/Zekuluasarhel, sab. p. Corp. Chr.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és nemtelenek közössége számára bárói: Demeter Zagrab-i püspök, királyi kancellár és Zeech-i Miklós horvátországi (regni Croacie) bán útján április 5-én (in oct. Pasce) Torda-n kezdett közgyűlésén Lochunch-i Desew fia: László erdélyi vajda és néhai István bán fia: Dénes magister bemutatták néhai Dénes erdélyi vajda 1366. február 21-i ítéletlevelét (CDTrans IV. 408. sz.), és kérték az abban foglaltak végrehajtását, mivel ez annak idején bizonyos okokból elmaradt. Ezt ő [1377. április 5.–május 7. közötti mandátumával] el is rendelte (257. sz.), de az erdélyi káptalan [1377. május 7–30. között kelt] jelentéséből (283. sz.) kiderült, hogy [Lochunch-i] Tamás fia: István fia: László magister és Tamás fia: Dénes alperesek ellentmondásukkal, a felperesek közül pedig László vajda távolmaradásával megakadályozta a vár becsüjét és [az újonnan létesített] birtokok felosztását. Minthogy az alperesek azt állították, hogy [Dénes fia:] Tamás magister a Mentew/Menteuu nevű új várat annak falaival és kő-, illetve faépületeivel már az első birtokosztály után, testvérei segítsége nélkül, saját költségén építtette, a felperesek szerint viszont minderre még az osztály előtt, közös földön és közös pénzzel került sor, de mindkét fél a másiktól várta álláspontja esküvel történő bizonyítását, kérésükre az ügyet az említett bárók október 6-ra (ad oct Mich. arch.) a királyi jelenlét elé helyezték át, ahol az uralkodó a főpapok és bárók bevonásával dönt afelől, hogy 1377. május 30.
