Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. április 30.–május 3. 131 küldött jelenlétében, 13[7]7. április 29-én (f. IV. a. Phil. et Iac. ap.) parancsa szerint megkísérelte Beld-i Lukács deák bevezetését egy Beld-hez tartozó föld birtokába, az erdélyi káptalan nevében László prépost famulusa és ügyvédje: Nagy (Magnus) János ellentmondott, amiért a káptalant május 13-ra (ad quind. predicte diei recaptivationis) megidézte a Torda-n tartandó királyi közgyűlésre (ad congregationem regalem generalem per certos suos barones ex speciali sue regie maiestatis edicto tunc Torde celebrandam) az ellentmondás megindoklása végett. Tartalmi ái Bebek Imre erdélyi vajda 1392. március 4-i oklevelében, DL 31060. Regeszta: ZsOkl I. 2414. sz. 272. 1377. április 30. (in Torda, f. V. a. Phil. et Iac. ap.) [I.] Lajos király a Clusuar-i Szt. Erzsébet-egyház ispotálymestere (magister domus hospitalis): Zaaz (d) Jakob kérésére átírja 1366. május 22-én titkospecsétje alatt kelt saját oklevelét (CDTrans IV. 466. sz.). — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Littere Ludovici regis super molendino hospitali dato. (H. G.) Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, a kolozsvári Szt. Erzsébet-ispotály lt, fasc. A, nr. 1. A levéltár 1943. évi ismertetése (EM 48/1943. 108) és ez alapján a későbbi kiadások (DocRomHist C, XIII. 124, XV. 170) az eredeti oklevelet elveszettnek gondolták, csupán egy 1734. évi másolatról tudtak. Korábbi közlésünkben (CDTrans IV. 466. sz.) tévesen állítottuk, hogy az oklevél Kolozsvári v lt-ból került az ispotály iratanyagába. Közlés: KvOkl I. 55–56 (tévesen április 27-re keltezve). — Ub II. 459. — DocRomHist C, XV. 169–170 (román fordításban is). Regeszta: Certamen III/2016. 256 (2. sz., W. Kovács A.). 273. 1377. április 30. (in Torda, f. V. a. Phil. et Iac. ap.) [I.] Lajos király előtt Regen-i Tamás fia: Dénes tiltja András fiait: Istvánt, Lőrincet és Mihályt ZentIuan birtok elidegenítésétől, néhai Konya bán fia: Frankot és másokat pedig annak megszerzésétől. Eredeti, papíron, hátlapján befüggeszett felségpecsét töredékeivel, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260667). Közlés: BánfOkl I. 330. — DocRomHist C, XV. 170–171 (román fordításban is). 274. 1377. május 1. (in Thorda, in Phil. et Iac. ap.) [I.] Lajos király a lakosság növelése céljából engedélyezi, hogy bármely szabad jogállású (conditio) személy szabadon beköltözhessen Kulusakna királyi városba (civitas), és ott az ő védelme alatt az érkezése napjától számított három évig mentességet (libertas) élvezzen. Utasítja ezért az ispánokat, várnagyokat, nemeseket és más rendű-rangú személyeket, hogy jobbágyaikat – a szükséges jóváhagyás (licentia) megszerzése, valamint a földbér (terragium) és tartozásaik kifizetése után – engedjék szabadon beköltözni Kulusakna-ra. Rendelkezését a vásárokon és más nyilvános helyeken is hirdessék ki. (H. G.) Ái a kolozsmonostori requisitorok 1629. június 11-i oklevelében, ENMLt Törzsgyűjtemény (DF 266682). A leírás szerint pátens alakban, hártyán, hátlapján megpecsételve volt kiállítva. Közlés: KvOkl I. 79. — Hurmuzaki I/2. 245. — Ub II. 459–460. — DocRomHist C, XIV. 171–172 (román fordításban is). 275. 1377. május 3. (in Inv. s. cr.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Brittonia-i Roș u (Rufus) Ioan fia : Nicolae – szegénysége miatt nem tudván másként fizetni – Brittonia birtok ban és tartozékai ban levő részei felét átengedte, illetve eladta rokonának: Domsus -i Mozana fi a: Stoyan -nak ama 400 arany Ft fejében, amellyel ő fenti elidegení -
