Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. április 12.–április 19. 127 ennek alapján úgy döntött, hogy Péter felperes, aki Myke fia: János fia: Tamás fia, Zenthmyclos vitás felét becsértékén váltsa magához néhai Baand-i Mihály leányunokájától (nepte), vagyis az alperestől. Küldjék ki tehát tanúbizonyságukat, kinek jelenlétében június 4-én (in oct. Corp. Chr.) különleges jegyzője (specialis notarius): Antal deák magister határolja körül Zenthmyclos birtokot, annak felerészét királyi mértékkel méresse ki, vagy fogott bírákkal becsültesse fel, és erről június 11-ig (ad VIII. d. oct. Corp. Chr.) tegyen neki jelentést. Tartalmi ái Losonci László erdélyi vajda 1377. szeptember 2-i oklevelében (333. sz.), DL 28576, 10752, 28085 és 32214. Közlés: DocRomHist C, XV. 316–319, 321–324 (román fordításban is). Regeszta: DocRomHist C, XV. 142–143. 261. 1377. [április 12. után] László erdélyi vajda bizonyítja, hogy közgyűlése (generalis congregatio) alkalmával az erdélyrészi nemesek tanúsították, miszerint KwpesBanya/KwpesthBanya régtől fogva a Thorozko-i nemesek birtoka. Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1385. május 8-i oklevelében (834. sz.), DL 32505, 32506, ill. 37066, pag. 10. és Kemény József gyűjteménye (DF 253537). Keltezése azon alapszik, hogy Losonci László erdélyi vajda 1377-ben április 12-én nyitotta meg tordai közgyűlését (vö. 260, 264, 266., 268. sz.). (Az egyetlen adat, amely április 5-i kezdetre utal, hónapokkal későbbi, nem vajdai oklevélből származik [318. sz.], és alighanem annak tulajdonítható, hogy a kortársak emlékezetében a vajdai kongregáció hamar összemosódott Demeter zágrábi püspök és Szécsi Miklós horvát bán, királyi különmegbízottak ugyanott tartott, de már április 5-én elkezdett [vö. 257, 262– 263, 277, 299. sz.] bírói gyűlésével). Közlés: Transilvania 5/1872. 114 (Moldovanu, Ș t. ). — Hurmuzaki I/2. 289. — CercIst 10 – 12/1934 – 1936, nr. 1. 16 (Minea, I.). — DocRomHist C, XV. 140 – 141 (román fordításban is, április 5. utáni keltezéssel), XVI. 618, 621 (román fordításban is). 262. 1377. április 19. (Torde, XV. d. oct. Pasche) [I.] Lajos király a Clusmonustra-i Szűz [Mária]-konventhez. Azon a közgyűlésen, amelyet bárói: [Demeter] Zagrab-i püspök, királyi kancellár és Zeech-i Miklós horvát (Croachie) bán az ő külön rendeletére (ex speciali nostre maiestatis edicto), igazságszolgáltatás céljából (pro unicuique iustitia exhibenda) kezdettek Torda-n 1377. április 5-én (in oct. Pasche) az erdélyrészi országlakók közössége számára, Teremy-i Ponya fia: Mihály magister panaszt emelt Zenthgyel/Zcengel-i János ellen amiatt, hogy 1375-ben, aratás idején (tempore messionis), az ő Bodonhoz tartozó Rakathyas nevű földjének egy darabjáról a learatott termést összehordatta és megégettette, az ott tartózkodó jobbágyait megsebesítette, s mindezekkel 200 Ft kárt okozott neki. Zcengel-i János viszont azt állította, hogy ő csak Zakaltelke/Zakal nevű birtokának a határán fekvő Rakathyas/Rakatyas nevű földről hozatott el, az őt földesúri jogon illető (ratione dominii ipsius terre) dézsma címén, 25 kepe (capetias) gabonát. A konvent küldje tehát ki tanúbizonyságát, minthogy a bárók – László erdélyi vajdával, [ifjabb] Erzsébet királyné tárnokmesterével: Bebek (d) Györggyel, a szolgabírákkal és a közgyűlés esküdt ülnökeivel egyetértésben – úgy határoztak, hogy a két fél április 22-én (f. IV. pr.), Zantho-i Peteu fia: István királyi különmegbízott jelenlétében külön-külön mutassa ki a Bodon és Zakal közötti határt, a vitásnak maradt területet pedig királyi mértékkel mérjék fel vagy becsüljék meg. Tudják meg azt is, hogy a Rakatyas nevű földet Mihály Bodon-i
