Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
122 1377. február 9.–február 16. vasható kettős napi keltezésből a csonkult második vonatkozik az oklevél kiállításának tényleges időpontjára, míg az első a közgyűlés kezdetét jelzi; márpedig a Hétszék ismert közgyűléseinek sorában 1377-ben adatolható olyan, amely a Vízkereszt utáni (ill. annak nyolcada előtti) vasárnaphoz kapcsolódik (vö. 242. sz. [a hozzá kapcsolódó kritikai jegyzettel!]). A felsorolt személyek közül Magaréi Salomon comest 1374-ben említik (76. és 84. sz.), míg János kerci apátot 1382-ben (659. sz.). (H. G.) Közlés: Ub II. 435–436 (1375. január 7., ill. február 6. körülre datálva). — DocRomHist C, XIV. 526–528 (román fordításban is, 1375. február 6. körüli keltezéssel). Regeszta: ErdKLt 682. sz. 246. [1377. február 9.–április 12. között] János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy korábbi perhalasztó oklevele értelmében Hedruhfaya-i Leukus testvére (germanus): Péter [1377.] február 9-én (in oct. Purif. Virg.) megjelent ítélőszéke előtt, és Cykmantul-i Demeter fia: László felesége elleni keresete előadásaként felmutatta az erdélyi káptalan [1376. augusztus 30.–október 6. között kelt] jelentését (207. sz.). Az alperes asszony viszont – az erdélyi káptalan levelével megbízott ügyvédje: Keruleu-i Mihály útján – azzal indokolta az iktatás során bejelentett tiltakozását, hogy Zenthmyclos [vitás] fele oklevelekkel bizonyíthatóan őt illeti meg. Az alvajda ezek bemutatására határnapul május 1-jét (in oct. Georgii mart.) tűzte ki. Tartalmi ái Losonci László erdélyi vajda 1377. április 12. és június 4. között kelt oklevelében (260. sz.), DL 28576, 10752 és 32214. Közlés: DocRomHist C, XV. 316–317, 321–322 (román fordításban is). Regeszta: DocRomHist C, XV. 78 (tévesen 1376. október 6-ra keltezve). 247. 1377. február 16. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Purif. Virg.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy amikor Ottho frater Kulusmonostra-i apát február 9-én (in oct. Purif. Virg.), korábbi halasztólevele értelmében, megjelent előtte, és bemutatta Imre volt erdélyi vajda és Zonuk-i ispán 1372. április 13-i oklevelét (CDTrans IV. 991. sz.), valamint Lepes (d) János, Peteu fia: László és Ugrin fia: László korábbi alvajdák perhalasztó leveleit, minthogy időközben [Veres (Rufus) Jánosné: Margit, korábban néhai Deme felesége és Nadas-i László fia: Péterné: Katalin, az említett Deme leánya] elhalt, Kyde-i Gergely fia: János úgy nyilatkozott, hogy Tyburchtelek/Tyburchteleke-t elődei és ő is sajátjukként használták, amit oklevelekkel igazolhat. Ezek bemutatására végső időpontként május 1-jét (ad oct. Georgii mart.) tűzi ki, amikor is ítéletet hirdet az ügyben. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro religioso viro domino fratre Otthone abbate monasterii ecclesie beate Marie virginis de Kulusmonustra, contra Iohannem filium Gregorii de Kyde, super exhibendis instrumentis modo intra specificato, ad octavas festi beati Georgii martiris, prorogatoria. — Uo., a jobb szélen, egykorú kéz írásával: In octavis beati Iohannis Baptiste exhibuit. Ad Assumptionem. Eredeti, papíron, zárlatán gyűrűspecsét nyomával, DL 26982. Közlés: ArhIstRom II/2005, nr. 1. 5–7 (Diaconescu, M.). — DocRomHist C, XV. 121–124 (román fordításban is). 248. 1377. február 16. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Purif. Virg.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy azt a pert, melyet Chazar-i János fia: Domokos a Doboka vármegyei szolgabírák idézőlevele értelmében február 9-én (in oct. Purif. Virg.) kívánt indítani Vos (d) László fiai: Miklós és János, valamint Szentegyedi (de Sancto Egidio) János fia: János ellen, akik közül László fiait a Kolusmonostra-i konvent ügyvédvalló levele alapján