C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
84 1427. január 18. - január 19. 73 Jan. 18. (sab. a. Fab. et Seb.) A pozsegai káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük Parthasowch-i Dezső fia: néhai Bertalan leánya: Ágota asszony (nob.), aki a Száván túli horvát Pokrayach1 felesége - maga meg fia: István nevében, terhével és szavatossággal -, majd a következő bevallást tette: mivel Garai Miklós (magn.) nádor de dote et rebus paraffernalibus nobilis domine Elyzabeth vocate, matris sue, quartaque sua filiali sibi et dicte matri sue de iuribus et portionibus possessionariis annotati Bartholomey, patris sui ubilibet habitis et existentibus aliisque iuribus suis universis quocunque et qualitercunque possessionibus de eisdem provenire debentibus neki pecuni aria solutione mediante eleget tett, ezért ő a nádort és Lokaach-i Márton fiát: Istvánt, valamint utódaikat minderről nyugtatja. A privilégiumot autentikus pecsétjük ráfüggesztésével erősítették meg. Papíron, függőpecsét zsinórjával. DL 33561. (NRA 1521-3.) 1 Az eredetiben consors videlicet Pokrayach Croaci de transfluvio Zawe áll. 74 Jan. 19. Eperjes. Dobói János deák, Berzevici Péter tárnokmester (magn.) helyettese bizonyítja, hogy Eperjes városa a tárnokmesternek járó újévi ajándékot, hat forintot - forintját száz dénárral számolva - megfizette. Iványi: Eperjes 78/203. sz. (Eperjes város It. 140. - DF 228596.) 75 Jan. 19. Bátor. Bátori János fia: István asztalnokmester, Szaniszló fia: István, Csaholyi János és László levele Miklós leleszi préposthoz. Értesítik, hogy bizonyos birtokaik határa ügyében sikerült megegyezésre jutniuk, és minderről oklevél kiadását kérik. - Bátori oklevelek 327. (Leleszi prépostság mit. 1400-113. - DF 234174.) 76 Jan. 19. (laurini, 7. die oct. epiph.) Domokos rábaközi főesperes, győri kanonok és Kelemen győri püspök lelki ügyekben vikáriusa emlékezetül adja, hogy korábbi perhalasztó levele értelmében Zalok-i Péter fiának: Jánosnak vízkereszt (jan. 6.) nyolcadán meg kellett jelennie Zalok-i Miklós fia: Benedek ellenében jelenléte előtt. A mondott időpontban János nevében fia: Benedek jelent meg - ügyvédvalló levél nélkül, a nevezett terhével -, Miklós fia: Benedek pedig személyesen volt jelen, és János ellenében a következő vádat emelte: jóllehet ő és frater generationalis-ai régtől fogva a Zalok-i Szent Márton-egyház kegyurai és abban temetkezőhelyük van, mégis, az említett Péter fia: János (Benedek) patruelis frater-ét: Bereck fiát: Gergelyt a mondott egyházban nem engedte eltemetni. Erre János fia: Benedek azt válaszolta, hogy sem ő, sem atyja nem akadályozták meg Gergely temetését, quia ipsa ecclesia sicuti ipsis, ita etiam prefato Benedicto filio Nicolai et fratribus suis generationalibus in iure patronatus pertineret, et ob hoc liberam in eadem habuerit sepulturam. Mindezeket hallván a vikárius úgy döntött, hogy Miklós fiát: Benedeket és generationalis testvéreit a továbbiakban is megilleti a temetkezés joga a Szent Márton-egyházban, Péter fia: János, fia: Benedek és generationalis testvéreik semmiféle ellentmondását nem véve figyelembe. Oklevelét függőpecsétjével megerősítve adja ki Miklós fia: Benedek részére.
